Mégis ki ellen kellett volna szólnia a panasznak? A mellettem vagy az előttem ülő utas ellen??? Igazán nem értem a felvetését… És ettől nem „kártékony és rosszindulatú” a panasz, pusztán csak konkrét. Ön már kevésbé. Már az előző kommentje is mellőzi a koherenciát, de hát ez…? Kicsit úgy érzem, mintha beakadt volna Önnél a lemez! Fittyet hány a tényekre, érdemben érvelni képtelen. Nem olvassa el a cikket, nehogy belássa: nincs igaza. Annyira tipikus viselkedés, de legyen már egy kicsit konstruktívabb! Alapítsa meg például – az AETR szajkózása helyett – az ABVBK-t, vagyis az Alpári Buszsofőröket Védők Baráti Körét…
Én magam éppen hiányoztam, amikor a kiscsoportban az árulkodásról tanultunk – Ön felnőtt ember, nem gondolja, hogy nevetségessé teszi Magát ezzel a bamba szöveggel?
Ön aztán rendesen rágyógyult erre az AETR-re… Én még mindig inkább a magyar- és világirodalom remekeit ajánlom Önnek, leginkább talán a Bucimacit. Ahogy Ő fogalmazott egyszer:
„Ha hülyeséget gondolsz, ne mond ki! Ha kimondod, ne írd le! Ha leírod, ne írd alá! Ha aláírod, fogd be!” – ez javaslom Önnek is.
Kedves Radánovics!
Remélem abban egyetértünk,hogy a panasz a sofőr ellen van ez nyilvánvaló,hiszen maga megnevezte a járatot, és a rendszámot is,és ez a legnagyobb probléma a panasszal,ettől lesz kártékony és rosszindulatú. Ha ezt sem látja be,akkor javasolom az óvoda kiscsoportját, általában ott tanuljuk meg,hogy mit jelent a rosszindulatú árulkodás vélt vagy valós sérelem miatt.. Ha nem nyilvánvaló maga számára,hogy a panasza miatt elveszítheti egy ember a munkáját (aki semmi rosszat nem tett), akkor nincs miről beszélni!
Nem olvasom el a belinkelt cikket mert gondolom nem konkrétan a szóban forgó esetről szól,ezért lényegtelen hiszen maga személyeskedett a panaszában.
Egyébként tényleg ajánlom az AETR-t, mivel abból kiderül a 15 perces várakozás oka is..
Nem írok többet,mivel a szöveg további részét biztosan moderálnák..
Önnel már lényegesen kevesebb dologban tudok egyetérteni - ha jobban belegondolok, azon kívül, hogy a „hogy” kötőszócska elé vesszőt tesz az írásában (ez így helyes!) tulajdonképpen semmiben…
Engedje hát meg, hogy pusztán jobbító szándékkal helyesbítsem néhány igen súlyos tévedését!
Mindenekelőtt kérem, ne próbálja a groteszk látásmódját ráerőltetni erre a szituációra, mert egész egyszerűen olyan dolgokat állít a történtek kapcsán, melyek valóságalapját legfeljebb csak sejti, nagyrész inkább költi (marha tehetségtelenül) és hozzáképzeli - ámde Ön ezeket mégis megtörtént tényekként kezeli. Ez így nem jó, kérem, ne tegye!
Ha az lenne a célom, hogy a buszvezetőt elbocsássák az állásából, akkor nem ilyen panaszlevelet írtam volna. Akkor ugyanolyan képzeletszülte valótlan hazugságokkal színeztem volna ki, mint ahogy azt Ön teszi, ill. nem hangsúlyoztam volna, hogy a tényleges sofőri teendőit - megítélésem szerint - jól végzi.
Ki kell ábrándítsam, Antal, de annyira műveletlen paraszt vagyok, hogy fogalmam sincsen arról, hogy mi az „AETR”, és - kapaszkodjon meg! - egyáltalán nem is érdekel. Kettőnk közül a jelek szerint csak Ön rendelkezik korlátlan szabadidővel, hogy elvárja a buszút alatt (bocsásson meg, még ELŐTTE!) efféle magasztos szépirodalmat olvassak. Nem fogok. Ne törje magát, a rövid tartalma sem érdekel. Engem az érdekel, hogyha van egy fennálló, többeket érintő probléma - ti. hogy a busz már eleve késéssel indul, a sofőr már eleve leterhelt, ezáltal adott esetben akár még ingerlékenyebb, ne adj Isten bunkóbb is az utasokkal - akkor azt miért nem oldják meg??? Nekem ne szűkös pénzügyi keretekkel jöjjön itt; ez puszta konstruktivitás kérdése! Ez, kedves Antal, ez életszerű! Ez lejátszódik MINDIG.
A másik: a buszsofőrt tekinteném én életem legnagyobb ellenségének? Vagy lenéző, rosszindulatú és felszínesen előítéletes lennék valakivel is azért, mert Ő buszsofőr (és nem fogorvos)??? Kedves Antal, Önnek fogalma (fog-alma) nincs, hogy ezzel mennyire mellé trafált - de mivel a stílusa alapján meglehetősen tamáskodónak tűnik, ezért mutatok valamit: www.facebook.com/Confabula/photos/a.201092349929534.47402.147856731919763/201094049929364/?type=3&theater (ha nem tudná elolvasni, elküldöm Önnek e-mailben)
Hát, nem furcsa? Mintha úgy látszana, kedves Antal, hogy kettőnk közül nemcsak hogy Ön olvas silányabb szépirodalmat, de nagyon csak úgy fest, hogy Ön gondolkozik prekoncepciók mentén negatív sztereotípiákban… Mint említettem, egy buszsofőrnek adott esetben sokkal nagyobb a felelőssége, mint egy (fog)orvosnak, hiszen emberek tucatjainak testi épségéért, életéért felel. Egy szó, mint száz: olvassa el a fenti cikket - INKÁBB, mint az AETR-t -, de mindenekelőtt ELŐBB, mintsem hogy ítélkezzen, és mást ismeretlenül előítéletesnek állítson be!
Szintén ne állítson a levélben taglalt utazással kapcsolatban valótlan körülményeket! Ön nem utazott azzal a járattal. A busz - a késés ellenére - negyedórát állt a pihenőhelyen. A napszaknak megfelelően magázódva kértem a buszsofőrt, hogy legyen kedves kinyitni az alsó csomagteret. Én nem álltam le vitatkozni (sem könyörögni), hogy miért tagadja meg az alsó csomagtartó kinyitását. Tudomásul vettem és kész. (Ez után még legalább 10 percig állt bent a busz.) Tudomásul vettem, kedves Antal, hogy nem fogom a Bucimacit olvasni, amit az alsó bőröndben hagytam, a dísz bőrkötésű AETR-em mellett.
Kedves RNDentist!
Csak néhány észrevétel: Ha maga ennyi energiát fektetett abba,hogy egy buszsofőrt adott esetben elbocsássanak a munkahelyéről(nyilván ez önnek nagyon fontos dolog), egy kis energiát fektethetne abba is,hogy utána nézzen például, hogy miért is áll be a busz csupán 5 perccel indulás előtt a megállóba. Nem kell végiglapozni az AETR-t, röviden elárulom: "Vezetési és munkaidő betartása". Mivel annyira pontosan vannak tervezve a buszjáratok,hogy néhány percnyi araszolás miatt, a sofőrnek több százezer forintos bírságot kell fizetnie, nem teheti meg hogy 20 perccel indulás előtt kezdi meg a munkaidejét.. Nyilván ez a BKV hibája mivel gazdaságosan,kevés sofőrrel próbál dolgozni a szűkös pénzügyi keretek miatt ami viszont az állam hibája.. Ergo a maga panasza csakúgy célt tévesztett mint annak a sok száz utasnak a feljelentése akik hétről hétre a buszsofőrt tekintik életük legnagyobb ellenségének. Még néhány észrevétel ami nem hagy nyugodni:
Nyilván azért nem nyitotta ki a csomagtartót a sofőr mert késésben voltak, és eddigi tapasztalatai alapján sok időt venne igénybe amíg az utas kipakol-bepakol. Joggal mondhatja,hogy a szükséges dolgait vigye fel magával a buszra az utas az utazás megkezdése előtt, hiszen távolsági buszon sem mindig tartanak pihenőt az autópályán.
És persze lehet példaként felhozni az inzulint, vagy bármi fontos dolgot, de nem életszerű a példa, hiszen ha ilyen fontos dologról lenne szó, természetesen kinyitná a sofőr a csomagtartót, és segítene, ebben biztos vagyok. Sokkal inkább életszerű,hogy jelen esetben ön csupán fogást próbált találni a sofőrön (mint sokan mások), és gondolta,hogy kikotorássza az éppen aktuális füles rejtvényújságot, vagy bármi mást..
"Ha a buszsofőr képtelen a számlakiállításra – akár bokros teendői miatt, akár azért, mert értelmi képességei ezt nem teszik lehetővé vagy bármiért.." Ez a mondat semmi mást nem sugall, csak rosszindulatot.. Azt feltételezni valakiről,hogy értelmi képességei korlátozottak,csak azért mert pl. nem fogorvos, ez bizony lenéző,rosszindulatú és felületes előítélet!
Köszönöm, hogy írt! El kell mondjam, számos dologban egyet értek Önnel.
Országunk valóban igen súlyos problémákkal küzd; elég, ha „csak” az egészségügyről beszélünk – amiről Önnek, nekem is van tapasztalatom. A téma azért kényes, mert A rendszer legtöbb eleme hazugságok sokaságára épül, amelyek fenntartása csak tovább mélyíti a gondokat. Ezen rákfenék mibenlétét a betegek nagy része nem tudja, nem érti – és egyébként nem is kell nekik! Hiszen Ők – akár az állami, akár a magán ellátó intézményekbe – gyógyulni mennek, nem a rendszer rákfenéit felkutatni és megoldani. Ugyanígy én sem, amikor buszra szállok. Azt hiszem, ez így világos. Akár a páciens, akár az utas már csupán elszenvedi A rendszer fogyatékosságaiból eredő hibákat – de Uram bocsá’, ne tegyünk már úgy, mintha ezek a hibák, ill. az ezekből adódó kellemetlenségek semmisek lennének!
Nem egyedül Ön az, aki kifogásolni tetszik a stílust. (Hozzáteszem, körvonalaiban sem annyira alpári és bicskanyitogató, mint amit nap mint nap – mi sem természetesebb! – eltűrünk akár közjogi méltóságok, akár gügyi-bügyiző pultoskislányokból celebekké lett médiasztárok szájából a TV-ben. És ugyanígy az egyébként munkáját végző buszsofőr szájából…) Kedves Mária, el kell mondjam azt is Önnek – aztán vagy elhiszi nekem vagy nem –, hogy múlt vasárnap reggel nem úgy keltem ám fel, hogy én ezt a panaszlevelet meg fogom írni. Aztán az Élet úgy hozta, hogy a történtek miatt szükségét éreztem a véleménynyilvánításnak. Tehettem volna más stílusban is? Minden bizonnyal! Mondjuk így:
„Tisztelt Zala Volán Zrt.! Az alábbi időpontban, az alábbi járaton, az alábbi sofőrrel, az alábbiakat tapasztaltam. Bla-bla-bla…” Tudja mi történt volna? Elárulom: SEMMI!!! (Mint ahogy volt már erre is precedens – de erről később…) Szomorú, de tény: ezzel a küszöb alatt bekúszós stílussal az égadta egy földön semmi reakciót nem lehet kiváltani. Észre és számba sem veszik. A Volán befogadóképessége a szofisztikált észrevételektől és panaszlevelektől roskadásig lévő postafiókja miatt túltelítődött: a rengeteg impulzus szelekcióra késztette őket, amit az azzal oldanak meg, hogy elképesztő magasra teszik az ingerküszöbüket. Na, ezt a bizonyos ingerküszöböt bátorkodtam én megugrani: „kicsit” talán gúnyosan, fűszerezve egy pöttynyi iróniával is. De higgye el nekem, kedves Mária, ezt a cinizmust nem a gyűlölet táplálja, hanem a keserűség.
Az Ön által írt utolsó sort vélhetőleg (legalábbis nagyon remélem!) Ön sem gondolhatja komolyan. Hiszen erre az analógra történetesen az egészségügyi miniszter is mondhatja azt: nem kell kérem kórházba járni, amíg a magyar egészségügyben nem lesz minden rendben. Ez blődség…
Tetszett még valamit írni, amire reagálni szeretnék. Véleményem szerint a buszvezető pontosan annyi – és jottányival sem több! – emberi tiszteletet érdemel, mint amennyit ő közvetít mások irányába. És amint Ön is említette, vannak üdítő kivételek. De még mennyire, hogy vannak: a buszsofőrök között is! (De erről is majd egy kicsit később…)
Minden összevetve, lehet nem egyetérteni – mint ahogy Ön sem ért feltétlenül egyet velem mindenben és fordítva –, de lám-lám, Ön tudott kulturált ember módjára írni, s válaszként én is igyekeztem – remélem, sikerült!
Kedves Olvasók!
Pár szót fűznék a levélhez.
A buszsofőrnek igazán változtatnia kellene a viselkedésén,modorán,de nem vagyunk egyformák.
Tudom nem mentség rá!Lehetne azt mondani,akkor olyan embert kell alkalmazni aki megfelelő természettel rendelkezik.Na igen,csak a kívülálló emberek nem tudják,hogy hogyan működik az egész cég,sajnos,amiről nem a buszsofőrök és a vezető beosztásban lévő emberek tehetnek.
Biztosan megérkezik majd a panaszlevélre a megfelelő válasz a megfelelő beosztású embertől,mert az nem én vagyok,de úgy gondolom ebben az esetben bizonyos szempontból a cég védelmére kelhetek.
Az árakról meg kellene kérdezni a felsőbb szinteken lévő tudós embereket!
Az árakat ott állapítják meg!
Kedvezményekről is beszélhetünk ugye?Közalkalmazottak,.....stb.Sorolhatnám!!!!
Olyan országban élünk,minden területen gondokkal küzd!
Én beszélhetnék az egészségügyről,sajnos van tapasztalatom.A közellátás egyenlő a nullával.
Nem is beszélve a drága doktorok modorával,tisztelet a kivételnek,mert azok még a Volánnál is vannak!
A privát rendelésen,olyan összegeket elkérnek,hogy a buszjegy árának a többszöröse,nem mondom ott nagyon kedves mindenki,na de a pénzemért!!/Ugyan az az ember közgyógy ellátásban egy érzéketlen,nemtörődöm emberré válik,sajnos/
Na de térjünk vissza az eredeti témához.
Kedves RNDentist!
Igaza van beszélhet bármilyen hangnemben,amilyenben tettszik,leírhatja véleményét,de nekem ez a hangnem még sem szimpatikus.
Tudja miért?
Az Őn által leírt levél stílusa sajnos hasonlít a kritizált buszsofőr stílusához.
Lehet és kell is véleményt írni,mert mindenből lehet tanulni.Azonban szomorú vagyok,ha a fiatal nemzedék ilyen stílusban fog ezentúl véleményt nyilvánítani!
Én még az a korosztály vagyok aki tisztelettel van az emberek iránt és merem vállalni a nevem.
Az a legnagyobb baj ebben az országban,hogy nem tartunk össze,inkább mindenhol gyűlölködünk.
Egyébként mindenkinek azt tudom javasolni,hogy nem kell a Volán járatain utazni,majd csak akkor ha minden rendben fog menni.
Én egyetértek a nyilvános panasszal, ideje volt már! A teljesség igénye nélkül én most csak annyit fűznék hozzá, hogy a fent emlitett felelősségteljesség hol van amikor a Zala Volán sofőrei Nk-Bp-Nk viszonylatban egész úton kézben tartott mobiltelefonnal vezetnek és egész úton telefonon kommunikálnak, veszélyeztetve ezzel a maguk, az utasok és a közlekedésben résztvevők testi épségét is...
Van olyan sofőr, aki nem hogy kérésre,nem nyitja ki a csomgagtartót, hanem csak mutogat hogy ott kell kinyitni és mássz be a csomagodért.
De, hogy a jóról is irjak! Vannak a precizek is ....akik még sorszámot is ragasztanak a csomagra, átadják az utasnak. Berakják gondosan és ki is veszik leszálláskor!
Mindenekelőtt köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy írt. Tette ezt – feltételezem – azért, hogy kinyilvánítsa a véleményét és/vagy választ kapjon a kérdéseire. Nos, az én billentyűzetragadásomnak ugyanezen prózai oka volt, különösebb cél nélkül. Lejáratás nem volt cél – megteszik azt a volános fiúk önmaguk is helyettem. Sajnos a problémamegoldás sem lehetett cél, hiszen – sajnos – nem bírok olyan hatalommal, hogy a Volán döntéshozóit egy határozott mozdulattal kipenderítsem a székükből, és büntetésképpen beültessem őket a buszaik üléseibe, hogy legalább felszínesen megérthessék azt a fajta kálváriát, amiről beszélek…
A monopol helyzetet arra értettem, hogy nincs más választása az utasoknak a Zala Volánon kívül, ha busszal el szeretnének jutni Nagykanizsáról Budapestre a cikkben említett időben. A jegyárak pedig köszönőviszonyban sincsenek a szolgáltatás minőségével – ha központilag határozzák meg őket, ha nem.
A szolgáltató természetesen megkapta a levelet – már miért is ne kapta volna meg??? Az baj, ha Ön előre borítékol valamit is a stílussal kapcsolatban – persze ez szíve joga: ugyanígy nekem is az, hogy úgy írjak, ahogy ahhoz kedvem szottyan.
Ugyancsak nem célom a tájékoztatás, sem az igazság keresése – ezeket meghagynám a komolyabb médiumoknak. Lehet védeni a Volánt, meg megmagyarázni, hogy a döglött ló nem döglött meg, csak hosszasan szundikál, de igazán szükségtelen.
Azt, hogy az ügyfélnek mindig igaza van – nos, ezt csak úgy mondják. Van egy ilyen mondás. Éppen olyan, mint az Ön által idézett „Az éremnek mindig két oldala van.” – holott biztosan van még egy oldala, ha egy érmét lehet az élére is állítani… Egyszóval lehet meghallgatni a másik felet (mármint a Volánt) is, csakhogy engem a legkevésbé sem érdekel. Ez a nagy baj. Egyszerűen csak el akartam jutni (egyébként több tucat utastársammal együtt) A pontból B-be a meghatározott összegért, a meghatározott időben – úgy, hogy közben nem paraszt velem a sofőr…
Úgy gondolom, éppen ideje, hogy hazánkban felnőjön egy olyan generáció, amely nem fél megmondani a véleményét. Látszólag közéjük tartozik Ön is – ez így van rendjén, és én ezt maximálisan tiszteletben is tartom, tegye Ön is viszont ezt. Eredményt – hogy az eredeti, első kérdésére visszautaljak – csakis akkor lehet elérni, ha idővel mindenki (ilyen vagy olyan formában, ilyen vagy olyan stílusban) hangot ad a véleményének. Nem kell ennek persze feltétlenül negatív véleménynek lennie. De ennek hiányában ad1 sosem lehet fejlődni; ad2 úgy érzem, hallgatólagosan elismerem, hogy jó az, amit és ahogy csinálnak – hollott nagyon csak nem ez a helyzet.
Ha jól csinálnák, nem lenne ennek az írásnak jelenleg majd’ 8.500-as olvasottsága a blog.hu-n, s nem osztották volna meg 700-nál is többen a közösségi hálón…
Örülök még egyszer, hogy írni tetszett; minden jót kívánok!
Kezét csókolom!
Üdv,
RNDdentist
Ui.: Azt csak remélni merem, hogy a volános kollégák nem kényszerítik sál-sapka-kesztyű viselésre a titkárnőjüket… ;-)
Tisztelt RNDentist!
Az alábbi kérdéseim/észrevételeim vannak:
- A fenti bejegyzésnek mi a célja? (Lejáratás, problémamegoldás vagy esetleg egyéb?)
- A szolgáltató megkapta-e a levelet? (Remélem, nem, mert az ilyen stílusban írt panaszlevélre előre borítékolnám a választ)
- Ha igen, miért nem várta meg az erre kapott választ, mielőtt publikálja? (Csak a korrekt tájékoztatás kedvéért - mert ugye minden éremnek két oldala van)
- Honnan tudja, hogy "zavarba ejtően alulöltözött" a titkárnő?
- A szolgáltató NINCS monopolhelyzetben és az árakat KÖZPONTILAG szabják meg
- Az ügyfélnek csak az ügyfél szerint van mindig igaza - hallgattassék meg a másik fél is, hiszen valahol a kettő között van az igazság.
Köszönöm a választ! Mivel nagyjából körbejártuk, csak egy apró megjegyzést tennék a témához: Bár értem, hogy nem morzsolsz könnycseppet akkor, ha nem tetszenek nekem az írásaid, ettől függetlenül el kell mondanom, hogy ez nem így van! Ha nem találnám érdekesnek a témát, ha nem gondolkodtatna el az írásod, nyilván nem lennék itt. Egyszerűen csak máshogy látjuk. (S magam részéről szívesebben vagyok olyan gondolkodók közt, akik másként látják a világot, mint olyan "nemgondolkodók" közt, akik véletlenül pont azt szajkózzák amit magam is gondolok.)
S hogy még tovább menjek, a Szüret utáni könyvajánló pedig egyenesen "nagyontetszett" :)
Én a közterületfelügyelőnek nevezett söpredéktől látom ezt a mentalitást. Ők az élet császárai, akik mindenkit hülyére büntetnek, de leginkább olyanokat, akik a társadalomra pont semennyire sem veszélyesek. De aljas és szemét módon lehet büntetni. Mert joguk van. De nem ezért tartjuk ezeket a tetveket, hogy baszogassák az állampolgárokat. De ők ezt érzik feladatuknak. Péntek este 3/4 8kor büntetni a belvárosban a tök üres utcában azokat akik oda mernek parkolni mondjuk a nemzeti bank elé, ahol már délután 2-kor elhúznak haza.... igaz a tábla 8-ig van, de nem zavarnak senkit, nem veszik el a parkolóhelyet, viazont lehet tetü módon büntetni.
Őszintén örülök, hogy megint írtál! Változatlanul rendkívül értelmes embernek tartalak – messze átlag felettinek – és ilyen személyekkel (számomra legalábbis) öröm az eszmecsere. Az, hogy egyik-másik írás (esetleg egyik sem) nem generál Benned „belülről fakadó, őszintén pozitív érzéseket” sajnálatos dolog, nekem azonban ez nem célom, így nem is keserít el; emiatt tényleg nem fog könnycsepp szökni a jobb szemem sarkába. (A „tökös” írás kapcsán nem kívánok többet szólni, csupán annyit, hogy ott sem a kritika tényével van/volt a problémám, hanem a stílussal.)
Ezen írás kapcsán pedig Te magad fogalmaztad meg azt, amire – ezek szerint Számodra érthetetlenül – én is próbáltam rávilágítani: a közönyre, tétovaságra, nemtörődömségre. Ha végigolvastad az Origó-féle interjút is (miért ne tetted volna?), abban is ilyesmiről volt szó. Az, hogy Te – még másodszori olvasás után is – a „szájkaratét” látod az én posztomban, újfent sajnálatos, de mit lehet tenni…?
Tetszetősnek tűnik az érvelésed, de ha a szívedre teszed a kezed, Te is beláthatod, hogy igen gyenge lábakon áll. Mindenekelőtt – és ezt tartom a legfontosabbnak tisztázni – ennek a sztorinak köze nincs kegyeletsértéshez – hogy őszinte legyek, nem is értem, hogyan tudsz ilyet blődséget leírni… Dorgáljuk egymást, persze, élezzük a másikon a nyelvünket, de ez hülyeség; és egyúttal ki is kérem magamnak. (Nem mintha ez bármit is számítana itt az éter arctalan világában – de még mindig fenntartom, hogy két értelmes ember beszélget egymással.)
Aztán jössz ezzel az „önmarketing” szöveggel. Nem tudom hova tenni a dolgot, én nincs is érkezésem arra, hogy bármiről győzködjelek, de számomra nem ez az önmarketing. Feltehetően mindketten extrovertált személyiségek vagyunk, ha bármilyen formában is a másik ember, a külvilág tudtára hozzuk, miként érzünk, miként látunk eseményeket, miként gondolkozunk dolgokról. Ezt van, aki tagadja, más belátja – de nincs ebben semmi szégyellnivaló. Ennek azonban semmi köze nincs az önmarketinghez. Fogalomzavarban vagy.
Írod, hogy elismerésre vágyom. Te talán nem? Ne áltassuk már itt egymást! Mindenki arra vágyik életében – én azonban nem kimondottan a blog bejegyzéseim miatt, és nem is kimondottan Tőled vagy bármelyik másik Olvasótól és végképp’ nem a dekortikált buszutasoktól…
Visszakanyarodva a posztra: elismerésre éppen az ellenőr vágyott volna, aki fennhangon táncolt fel, s alá, hogy sikerült kézre keríteni ezt a bűnözőt. Hát, tőlem nem kapta meg. Ennyi. De amint ezt írtam is, ez nem az elismerésről szól – számomra legalábbis –, hanem arról, hogy az ember adott esetben felül tud-e kerekedni a saját közönyén vagy tétovaságán, és képes-e vállalni és hangot adni a nemtetszésének. Úgy éreztem – Szerinted tévesen –, hogy nekem akkor szólnom kellett. (Nem alázunk meg valakit azért, mert nincs jegye/bérlete vagy mert csöves.) Pedig én nem „világos és egyértelmű szabályok alapján” cselekedtem – ezen újfent (!) téves logikád mentén azonban könnyedén felmentvényt adhatunk adott esetben tömeggyilkos háborús bűnösöknek is, hiszen elvégre ők is „világos és egyértelmű szabályok alapján azt tették, amire a kenyéradóik felkérték…” Ugyanígy menthetjük fel azokat is, akik „csak” nézték. Radikális a példa, de az egyéni mérlegelés dilemmáját tökéletesen illusztrálja. (Egyébiránt semmivel sem radikálisabb, mint engem kegyeletsértőnek titulálni.)
Természetesen végtelenül sajnálom a tragikusan elhunyt férfit, segíteni rajta nem tudsz már Te sem, én sem. Azt csak remélni merem, hogy kapok lehetőséget és időt a Sorstól, hogy másokon még segíthessek, de nem azért – még egyszer mondom – hogy akár a Te, akár bárki más elismerését élvezhessem. Erre nehéz volna egy hivatás építeni…
Ha mindezek után is Te ebben az „önmarketinget” látod, akkor vagy Te vagy funkcionális analfabéta vagy az én írásom rossz. Előbbit semmi okom feltételezni, utóbbi könnyedén előfordulhat, szerencsére azonban ezen készüléken még csak a kikapcsoló gombot sem kell megnyomni – egyszerűen csak nem kell ideklikkelni, ha annyira bántja az önérzetedet/igazságérzetedet/bármidet, hogy a „mindeddig titkolt fogadalmad” megszegésére kényszerít mások (személyem) látásmódja. Ettől nem tartalak sem „hangyafallosznak”, de hősnek sem – ha nem haragszol meg.
legutóbbi "beszélgetésünk" után megfogadtam magamban, hogy a következő hozzászólásomat kizárólag akkor ejtem meg, amikor az írásod legbelülről fakadó, őszintén pozitív érzéseket indukál majd bennem. Ezt a - mindeddig titkolt - fogadalmamat most mégis megszegem.
Először nem értettem, mi késztetett véleménynyilvánításra azzal a korábbi írásoddal kapcsolatban, amelyben kritikát fogalmaztál meg azokkal szemben, akik kritikát fogalmaznak meg a Halloween ünneplő tökfaragókkal szemben, s amelyben pont azt kritizáltad, hogy ők kritizálnak. (Lássuk be, kritizálni valakit azért, mert kritizálni mer, már önmagában ironikus)). Szóval nem értettem, mi volt ez az érzés, ami kommentezésre késztetett akkor, de azt tudtam, hogy ezen írásod olvasása után nagyon hasonlót éreztem. De miért éreztem megint ezt? Mi köti össze a két írást? Össze akartam kötni a pontokat.
De előbb erről a postról. Mi nem stimmelt itt? Kétszer el kellett olvasnom az írást, hogy megértsem, mi köze a segítségnyújtás elmulasztásának egy életveszélyben lévő ember esetében ahhoz, hogy valaki szájkaratézik egy ellenőrrel? Mert hát igen, a szerencsétlenül járt férfi története közönyről, tétovaságról, nemtörődömségről szól. Legalábbis ezt a részét domborította ki a média. De miről szól a másik történet? Adott ugye egy ember, aki jogosulatlanul vesz igénybe egy szolgáltatást. Megtudjuk azt is, hogy ez nem először történik már vele, mondhatni már-már életvitelszerű eseményről lehet szó. "Az öreg a hamis bérlettel" valamint "Most már végre megvan" nyelvi fordulatok világossá teszik, hogy a szolgáltató megbízásából dolgozó ellenőrök ismerték, tudtak az illetőről. Adott a tény, hogy nem csak hogy bliccelt az "öreg" de hamisított is, vagy legalábbis tudatosan jutott hozzá a hamis bérlethez. Mindezek tudtában a "csak éppen a fiától ment és pont olyan hideg volt és pont a másik kabátban maradt a jegye" részeket nyugodtan ugorhatjuk, szánalmas fürdetésnek tűnnek csupán.
Kerestem a lényeget, a két történetet összekötő logikát. Össze akartam kötni a pontokat. Aztán végül összeállt a kép. Természetesen nincs köze egymáshoz a két sztorinak. A szerencsétlenül járt férfi esete csak egy apropót adott ahhoz, hogy végre megtudhassuk, RNDentist milyen hős cselekedetet hajtott végre. Mert hogy nézne ki, ha csak úgy ide lenne biggyesztve, hogy „Képzeljétek, mekkora király vagyok, be merek szólni egy ellenőrnek” Nem, ezt így nem lehet. Ehelyett inkább fel kell használni egy szerencsétlenül járt ember emlékét az önmarketinghez. De mit is marketingelt itt tudtán és beleegyezésén kívül a szerencsétlen elhunyt szegedi férfi? Azt, hogy valaki a saját privát s minden bizonnyal szubjektív értékítélete szerint helyesnek vélt indokból jól beszólt egy másik embernek, aki nem szubjektív értékítélet, hanem világos, egyértelmű szabályok alapján valóban azt tette, amire a kenyéradói felkérték. Aki eleget tett azok kérésének, akiktől a fizetését, a megélhetését kapja. Mindezt, ha jól értem szabályszerűen. Aztán belekeverednek az utasok is persze. Amíg csak az ablakon kibámuló vagy szemüket lesütő (értsd: balhéból kimaradni kívánó, családjukhoz hazajutni vágyó) utasokról olvasunk, gondolhatnánk, hogy itt azt kifogásolja a szerző, hogy miért nem siettek a bliccelő segítségére. De mikor az ellenpélda, a fiatal lány kerül a képbe, lehull az utolsó lepel is, felkiáltójellé válik az utolsó árva kérdőjel is: Valójában az elismerés hiányzott itt a szerződnek az utasok irányából. Az elismerés a hősies cselekedetért, amit végül csak egyetlen lánytól kapott meg. No de talán most itt a sok olvasótól. Még akkor is, ha ehhez még egy bőrt le kellett húzni arról a szerencsétlen férfiról.
Biztosan vannak szép számmal (sőt minden bizonnyal ők vannak többen) akik Téged hősnek, engem egy kis „hangyafallosznak” látnak ezen írás olvasása után. De hidd el, vagyunk páran azért mi is, akik szerint rossz, ha csak kevesek fizetnek valamiért, amit sokak használnak, akik szerint arról beszélni, hogy mekkora királyok vagyunk nem elegáns, s akik szerint ez utóbbihoz dárdára szúrni és körbe hordozni egy elhunyt ember emlékét egyenesen kegyeletsértő.
Köszönöm a választ! Sok ponton egyetértek azzal, amit írsz. Őszintén. Valójában talán nem is mondunk mindenben ellent egymásnak, csupán mást és mást emelünk ki a téma kapcsán. Ez pedig valószínűleg elsősorban annak köszönhető, hogy a más szemmel vizsgáljuk a világot.
Számomra fontos, s sokat elmond egy emberről az, hogy a döntéseit és a cselekedeteit mi határozza meg elsősorban, illetve mi milyen mértékben határozza meg a lépéseit. Tehetünk valamit azért, mert önmagunk számára fontos (egy iskola környékén soha nem hajtanék gyorsan, akkor sem, ha ez jogszabály (tábla) alapján lehetséges volna). Tehetünk valamit azért, mert külső szabály vagy erő kényszerít rá (jól belátható, széles, egyenes úton jó autóval csak azért nem hajtok gyorsabban mert azt szabály kényszeríti ki). Tehetünk valamit azért, mert a divat diktálja. (Nyilván 1000 dolog van még). S emberek és emberek közt hatalmas különbség van abból a szempontból, hogy melyiknek mekkora teret enged.
Nos igen, tisztelem azokat az embereket, akiknek erős belső tartásuk van, erős belső véleménnyel. Akkor is tisztelem őket, ha a szabályuk, a véleményük az enyémmel nem egyezik meg.
Nem tudom tisztelni azokat az embereket, akiket a divat határoz meg, pontosabban, akik a divat alapján határozzák meg magukat. Akkor sem, ha az aktuális divatnak köszönhetően éppen azt mondja, amit én.
Ezelőtt X évvel közelítőleg senki nem faragott tököt. Senki nem bújt félelmetes jelmezbe. Az első alkalommal, amikor ezt megtette... Vajon mi motiválhatta? Nagy valószínűséggel a divat, az, hogy a szomszéd is menő tököket rakott ki előző évben. Vagy meg akart felelni valaminek, vagy hirtelen a reklámoknak, amerikai filmeknek, a szomszédnak köszönhetően "cool"-nak kezdte érezni azt a dolgot, amit előtte nem.
Ha megkérdeznéd, engem befolyásol-e a divat, azt felelném: sajnos nagyon is. Még olyan esetekben is, amikor meg vagyok győződve róla, hogy független vagyok tőle! Ugyanakkor számomra vannak "szent" dolgok:
Elhunyt szeretteink ünnepe, a karácsony stb. Olyan apró rejtett pontjai az életnek, amit egyszerűen nem lehet divatnak alávetni. Nem szabad, hogy a karácsonyt az amerikai italgyártó vagy a nagy üzletláncok kisajátítsák...
Egy szó mint száz: vannak, akikre igaz a "neked a divat mondja meg, hogy ki vagy" leírás s vannak, akikre nem. Ezzel persze nincs baj. De azért kérlek ne haragudj azokra, akik ezt a néhány "szent" esetet igyekeznek a divatozás "fölé" helyezni, s szóvá teszik azt, ha valaki "kommercializálja", lealacsonyítja, ellaposítja az alkalmat (akár tökfaragással, akár gesztenyével, akár bármivel). A belső tartás, a stabil értékek által vezérelt személyiség értékek. Nem baj, ha erre olykor-olykor felhívják a figyelmet. A hagyományőrzés, a tradíció tisztelete fontos. Kontinuitást biztosít. Nem lehet értelmetlenül és mindenhol ragaszkodni hozzá, de vannak pontok, ahol igen. Ne nevessük ki azt, aki "csak azért sem" farag tököt. Mert Ő legalább kiemeli a fejét abból a sodrásból amit a nyugati propaganda, a divat jelent. S véleményt fogalmaz meg. Érték ez!
No, de igazából túlbeszéltük. :)
Még1x köszönöm a választ és tényleg várom az újabb írásokat!
Mindenekelőtt őszintén köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy leírod a véleményedet! Örülök, ha tetszik a nyelvezet (ez is valami), az pedig, hogy nem feltétlenül értünk egyet mindenben – azt gondolom – rendjén is van: értelmes emberek érveket ütköztetnek, véleményt mondanak, mindkét fél meghallgatja a másikat, s legfeljebb a végén nem értenek egyet mindenben. (Ha mindenki ekképpen cselekedne, hamarabb jutna ez az ország [is] egyről a kettőre.) Egyszóval, köszönöm!
Ha valaki, akkor én biztosan nem hirdetem a „mindenkinek igaza van” hozzáállást, és valóban nem semleges az én álláspontom sem. Éppen arra próbálnék rávilágítani, hogy adott esetben a „tökösök” és a „nem tökösök” tábora sem hiteles. Előbbi azért, mert (sok esetben) nincs tisztában a – Te szóhasználatoddal élve – „majmolt” szokás hátterével, de én örülnék a legjobban, ha a „nem tökösöknél” nem ez volna a helyzet…
Természetesen nem beszéltünk még a vérfagyasztó jelmezekbe öltözködésről és az ehhez kapcsolódó irdatlan mennyiségű halloweeni bulikról, amelyekre immár egy külön iparág épült ki kis hazánkban is – s amely vélhetően nagyobb árréssel és haszonnal dolgozik, mint a piaci nyannyer a lámpásnak valóval. Ez más tészta, külön misét érdemelne, és sokkal súlyosabbnak látom a folyamat prognózisát, mint a szimpla tökfaragást – ha megtesszük, hogy a dolgokat külön kezeljük egymástól.
De vajon a „töketlenek” maradéktalanul tisztában vannak a honi szokások hátterével? Szerintem sokan cidriznének azok közül, akik a leghangosabban ítélik el az „idegen” kultúrát, ha 2-3 egyszerű kérdésre kellene felelniük a sajátjukkal kapcsolatban.
Ezen az oldalon pedig nem beszéltünk még a temetők bejáratának környékén gombamód megszaporodott popcorn- és sült gesztenye árusokról. (Komolyan, nem is értem, és nem is tudok nyilatkozni erről a jó ízlés határain belül.) Ahogy arról sem, miképp’ dudálja le az ilyentájt az úttest közepén átszambázókat a kocsijából egyik-másik (válogatott szitokszavak közepette). Kérdem én, akkor ő átérzi az ünnep miértjét/mikéntjét…? Az én szememben biztosan nem.
Írod, hogy a halott szeretteinkről való megemlékezési szokásokat nem kéne, hogy át/felülírja holmi globalizációs folyamat. Hát, persze hogy nem – de sajnos ez nem kívánságműsor. És – azt gondolom – itt jön a képbe az egyén szerepe (mint ahogy erre tettem is utalást): lehet és kell is ez ellen küzdeni, de a dolog sokszor már eleve kudarcra ítélt. Nem az egyén küzdelme, hanem a folyamaté hosszútávon. (Remélem, érthető, mit szeretnék monDani.) Vajon nem vesznek-e végérvényesen a feledés homályába ebben a percben is régi szokásaink, kultúránk morzsái? Vélhetően már most több kisdiák faragott több töklámpást az iskolákban „tantónénivel”, mint néhány héttel később Luca széket fog… Én elsősorban azzal érveltem, hogy nem attól veszik el a mi kultúránk, ha nyitottak vagyunk másra, hanem attól, ha a sajátunkat hagyjuk veszni – és ezt most is így gondolom.
Amivel viszont határozottan nem értek egyet: „Ugye nem azt szeretnéd mondani, hogy egy közösség tagjainak nincs joga rosszallóan nyilatkozni akkor, amikor azt látják, hogy a közösség kezdi elveszíteni arculatát, hogy egyre nehezebb megválaszolni a "mi jellemző" és a "mi tipikus" jellegű kérdéseket?” Rosszallóan nyilatkozni lehet, de pálcát törni más feje felett nem. Ezzel „csak” annyi a problémám, hogy nem látom az éles határvonalat, mi az, amibe (ezt természetesen nem Rád értve) a felsőbb és már-már elérhetetlennek tűnő erkölcsi és kulturális magasságokban ülők beleszólhatnak, illetőleg milyen mértékben. „Egy közösség a történelem kezdete óta igyekszik szabályozni magát és tagjait különböző módon.” Nekem ez a mód és a határ homályos egy kicsit.
RNDentist 2021.12.05. 19:55:51
Bejegyzés: Számomra minden idők legjobb karácsonyi reklámja
RNDentist 2021.12.05. 19:55:19
Bejegyzés: Számomra minden idők legjobb karácsonyi reklámja
Saank 2021.12.05. 19:48:54
Lehet, hogy erre a Nagy utazásra gondoltál: m.youtube.com/watch?v=bOTHzE1CzTI
Bejegyzés: Számomra minden idők legjobb karácsonyi reklámja
RNDentist 2014.07.26. 10:20:02
Kedves Csongor!
Mégis ki ellen kellett volna szólnia a panasznak? A mellettem vagy az előttem ülő utas ellen??? Igazán nem értem a felvetését… És ettől nem „kártékony és rosszindulatú” a panasz, pusztán csak konkrét. Ön már kevésbé. Már az előző kommentje is mellőzi a koherenciát, de hát ez…? Kicsit úgy érzem, mintha beakadt volna Önnél a lemez! Fittyet hány a tényekre, érdemben érvelni képtelen. Nem olvassa el a cikket, nehogy belássa: nincs igaza. Annyira tipikus viselkedés, de legyen már egy kicsit konstruktívabb! Alapítsa meg például – az AETR szajkózása helyett – az ABVBK-t, vagyis az Alpári Buszsofőröket Védők Baráti Körét…
Én magam éppen hiányoztam, amikor a kiscsoportban az árulkodásról tanultunk – Ön felnőtt ember, nem gondolja, hogy nevetségessé teszi Magát ezzel a bamba szöveggel?
Ön aztán rendesen rágyógyult erre az AETR-re… Én még mindig inkább a magyar- és világirodalom remekeit ajánlom Önnek, leginkább talán a Bucimacit. Ahogy Ő fogalmazott egyszer:
„Ha hülyeséget gondolsz, ne mond ki! Ha kimondod, ne írd le! Ha leírod, ne írd alá! Ha aláírod, fogd be!” – ez javaslom Önnek is.
Bejegyzés: BUSZON...
Csongor Antal 2014.07.26. 10:15:46
Remélem abban egyetértünk,hogy a panasz a sofőr ellen van ez nyilvánvaló,hiszen maga megnevezte a járatot, és a rendszámot is,és ez a legnagyobb probléma a panasszal,ettől lesz kártékony és rosszindulatú. Ha ezt sem látja be,akkor javasolom az óvoda kiscsoportját, általában ott tanuljuk meg,hogy mit jelent a rosszindulatú árulkodás vélt vagy valós sérelem miatt.. Ha nem nyilvánvaló maga számára,hogy a panasza miatt elveszítheti egy ember a munkáját (aki semmi rosszat nem tett), akkor nincs miről beszélni!
Nem olvasom el a belinkelt cikket mert gondolom nem konkrétan a szóban forgó esetről szól,ezért lényegtelen hiszen maga személyeskedett a panaszában.
Egyébként tényleg ajánlom az AETR-t, mivel abból kiderül a 15 perces várakozás oka is..
Nem írok többet,mivel a szöveg további részét biztosan moderálnák..
Bejegyzés: BUSZON...
RNDentist 2014.07.25. 14:33:44
Kedves Antal!
Önnel már lényegesen kevesebb dologban tudok egyetérteni - ha jobban belegondolok, azon kívül, hogy a „hogy” kötőszócska elé vesszőt tesz az írásában (ez így helyes!) tulajdonképpen semmiben…
Engedje hát meg, hogy pusztán jobbító szándékkal helyesbítsem néhány igen súlyos tévedését!
Mindenekelőtt kérem, ne próbálja a groteszk látásmódját ráerőltetni erre a szituációra, mert egész egyszerűen olyan dolgokat állít a történtek kapcsán, melyek valóságalapját legfeljebb csak sejti, nagyrész inkább költi (marha tehetségtelenül) és hozzáképzeli - ámde Ön ezeket mégis megtörtént tényekként kezeli. Ez így nem jó, kérem, ne tegye!
Ha az lenne a célom, hogy a buszvezetőt elbocsássák az állásából, akkor nem ilyen panaszlevelet írtam volna. Akkor ugyanolyan képzeletszülte valótlan hazugságokkal színeztem volna ki, mint ahogy azt Ön teszi, ill. nem hangsúlyoztam volna, hogy a tényleges sofőri teendőit - megítélésem szerint - jól végzi.
Ki kell ábrándítsam, Antal, de annyira műveletlen paraszt vagyok, hogy fogalmam sincsen arról, hogy mi az „AETR”, és - kapaszkodjon meg! - egyáltalán nem is érdekel. Kettőnk közül a jelek szerint csak Ön rendelkezik korlátlan szabadidővel, hogy elvárja a buszút alatt (bocsásson meg, még ELŐTTE!) efféle magasztos szépirodalmat olvassak. Nem fogok. Ne törje magát, a rövid tartalma sem érdekel. Engem az érdekel, hogyha van egy fennálló, többeket érintő probléma - ti. hogy a busz már eleve késéssel indul, a sofőr már eleve leterhelt, ezáltal adott esetben akár még ingerlékenyebb, ne adj Isten bunkóbb is az utasokkal - akkor azt miért nem oldják meg??? Nekem ne szűkös pénzügyi keretekkel jöjjön itt; ez puszta konstruktivitás kérdése! Ez, kedves Antal, ez életszerű! Ez lejátszódik MINDIG.
A másik: a buszsofőrt tekinteném én életem legnagyobb ellenségének? Vagy lenéző, rosszindulatú és felszínesen előítéletes lennék valakivel is azért, mert Ő buszsofőr (és nem fogorvos)??? Kedves Antal, Önnek fogalma (fog-alma) nincs, hogy ezzel mennyire mellé trafált - de mivel a stílusa alapján meglehetősen tamáskodónak tűnik, ezért mutatok valamit: www.facebook.com/Confabula/photos/a.201092349929534.47402.147856731919763/201094049929364/?type=3&theater (ha nem tudná elolvasni, elküldöm Önnek e-mailben)
Hát, nem furcsa? Mintha úgy látszana, kedves Antal, hogy kettőnk közül nemcsak hogy Ön olvas silányabb szépirodalmat, de nagyon csak úgy fest, hogy Ön gondolkozik prekoncepciók mentén negatív sztereotípiákban… Mint említettem, egy buszsofőrnek adott esetben sokkal nagyobb a felelőssége, mint egy (fog)orvosnak, hiszen emberek tucatjainak testi épségéért, életéért felel. Egy szó, mint száz: olvassa el a fenti cikket - INKÁBB, mint az AETR-t -, de mindenekelőtt ELŐBB, mintsem hogy ítélkezzen, és mást ismeretlenül előítéletesnek állítson be!
Szintén ne állítson a levélben taglalt utazással kapcsolatban valótlan körülményeket! Ön nem utazott azzal a járattal. A busz - a késés ellenére - negyedórát állt a pihenőhelyen. A napszaknak megfelelően magázódva kértem a buszsofőrt, hogy legyen kedves kinyitni az alsó csomagteret. Én nem álltam le vitatkozni (sem könyörögni), hogy miért tagadja meg az alsó csomagtartó kinyitását. Tudomásul vettem és kész. (Ez után még legalább 10 percig állt bent a busz.) Tudomásul vettem, kedves Antal, hogy nem fogom a Bucimacit olvasni, amit az alsó bőröndben hagytam, a dísz bőrkötésű AETR-em mellett.
Szép hétvégét Önnek!
Bejegyzés: BUSZON...
Csongor Antal 2014.07.25. 14:29:31
Csak néhány észrevétel: Ha maga ennyi energiát fektetett abba,hogy egy buszsofőrt adott esetben elbocsássanak a munkahelyéről(nyilván ez önnek nagyon fontos dolog), egy kis energiát fektethetne abba is,hogy utána nézzen például, hogy miért is áll be a busz csupán 5 perccel indulás előtt a megállóba. Nem kell végiglapozni az AETR-t, röviden elárulom: "Vezetési és munkaidő betartása". Mivel annyira pontosan vannak tervezve a buszjáratok,hogy néhány percnyi araszolás miatt, a sofőrnek több százezer forintos bírságot kell fizetnie, nem teheti meg hogy 20 perccel indulás előtt kezdi meg a munkaidejét.. Nyilván ez a BKV hibája mivel gazdaságosan,kevés sofőrrel próbál dolgozni a szűkös pénzügyi keretek miatt ami viszont az állam hibája.. Ergo a maga panasza csakúgy célt tévesztett mint annak a sok száz utasnak a feljelentése akik hétről hétre a buszsofőrt tekintik életük legnagyobb ellenségének. Még néhány észrevétel ami nem hagy nyugodni:
Nyilván azért nem nyitotta ki a csomagtartót a sofőr mert késésben voltak, és eddigi tapasztalatai alapján sok időt venne igénybe amíg az utas kipakol-bepakol. Joggal mondhatja,hogy a szükséges dolgait vigye fel magával a buszra az utas az utazás megkezdése előtt, hiszen távolsági buszon sem mindig tartanak pihenőt az autópályán.
És persze lehet példaként felhozni az inzulint, vagy bármi fontos dolgot, de nem életszerű a példa, hiszen ha ilyen fontos dologról lenne szó, természetesen kinyitná a sofőr a csomagtartót, és segítene, ebben biztos vagyok. Sokkal inkább életszerű,hogy jelen esetben ön csupán fogást próbált találni a sofőrön (mint sokan mások), és gondolta,hogy kikotorássza az éppen aktuális füles rejtvényújságot, vagy bármi mást..
"Ha a buszsofőr képtelen a számlakiállításra – akár bokros teendői miatt, akár azért, mert értelmi képességei ezt nem teszik lehetővé vagy bármiért.." Ez a mondat semmi mást nem sugall, csak rosszindulatot.. Azt feltételezni valakiről,hogy értelmi képességei korlátozottak,csak azért mert pl. nem fogorvos, ez bizony lenéző,rosszindulatú és felületes előítélet!
Bejegyzés: BUSZON...
RNDentist 2014.07.25. 12:38:03
Kedves Mária!
Köszönöm, hogy írt! El kell mondjam, számos dologban egyet értek Önnel.
Országunk valóban igen súlyos problémákkal küzd; elég, ha „csak” az egészségügyről beszélünk – amiről Önnek, nekem is van tapasztalatom. A téma azért kényes, mert A rendszer legtöbb eleme hazugságok sokaságára épül, amelyek fenntartása csak tovább mélyíti a gondokat. Ezen rákfenék mibenlétét a betegek nagy része nem tudja, nem érti – és egyébként nem is kell nekik! Hiszen Ők – akár az állami, akár a magán ellátó intézményekbe – gyógyulni mennek, nem a rendszer rákfenéit felkutatni és megoldani. Ugyanígy én sem, amikor buszra szállok. Azt hiszem, ez így világos. Akár a páciens, akár az utas már csupán elszenvedi A rendszer fogyatékosságaiból eredő hibákat – de Uram bocsá’, ne tegyünk már úgy, mintha ezek a hibák, ill. az ezekből adódó kellemetlenségek semmisek lennének!
Nem egyedül Ön az, aki kifogásolni tetszik a stílust. (Hozzáteszem, körvonalaiban sem annyira alpári és bicskanyitogató, mint amit nap mint nap – mi sem természetesebb! – eltűrünk akár közjogi méltóságok, akár gügyi-bügyiző pultoskislányokból celebekké lett médiasztárok szájából a TV-ben. És ugyanígy az egyébként munkáját végző buszsofőr szájából…) Kedves Mária, el kell mondjam azt is Önnek – aztán vagy elhiszi nekem vagy nem –, hogy múlt vasárnap reggel nem úgy keltem ám fel, hogy én ezt a panaszlevelet meg fogom írni. Aztán az Élet úgy hozta, hogy a történtek miatt szükségét éreztem a véleménynyilvánításnak. Tehettem volna más stílusban is? Minden bizonnyal! Mondjuk így:
„Tisztelt Zala Volán Zrt.! Az alábbi időpontban, az alábbi járaton, az alábbi sofőrrel, az alábbiakat tapasztaltam. Bla-bla-bla…” Tudja mi történt volna? Elárulom: SEMMI!!! (Mint ahogy volt már erre is precedens – de erről később…) Szomorú, de tény: ezzel a küszöb alatt bekúszós stílussal az égadta egy földön semmi reakciót nem lehet kiváltani. Észre és számba sem veszik. A Volán befogadóképessége a szofisztikált észrevételektől és panaszlevelektől roskadásig lévő postafiókja miatt túltelítődött: a rengeteg impulzus szelekcióra késztette őket, amit az azzal oldanak meg, hogy elképesztő magasra teszik az ingerküszöbüket. Na, ezt a bizonyos ingerküszöböt bátorkodtam én megugrani: „kicsit” talán gúnyosan, fűszerezve egy pöttynyi iróniával is. De higgye el nekem, kedves Mária, ezt a cinizmust nem a gyűlölet táplálja, hanem a keserűség.
Az Ön által írt utolsó sort vélhetőleg (legalábbis nagyon remélem!) Ön sem gondolhatja komolyan. Hiszen erre az analógra történetesen az egészségügyi miniszter is mondhatja azt: nem kell kérem kórházba járni, amíg a magyar egészségügyben nem lesz minden rendben. Ez blődség…
Tetszett még valamit írni, amire reagálni szeretnék. Véleményem szerint a buszvezető pontosan annyi – és jottányival sem több! – emberi tiszteletet érdemel, mint amennyit ő közvetít mások irányába. És amint Ön is említette, vannak üdítő kivételek. De még mennyire, hogy vannak: a buszsofőrök között is! (De erről is majd egy kicsit később…)
Minden összevetve, lehet nem egyetérteni – mint ahogy Ön sem ért feltétlenül egyet velem mindenben és fordítva –, de lám-lám, Ön tudott kulturált ember módjára írni, s válaszként én is igyekeztem – remélem, sikerült!
Kezét csókolom!
Engem Radánovics–Nagy Dánielnek hívnak.
Bejegyzés: BUSZON...
Mária Czentye 2014.07.25. 12:33:47
Pár szót fűznék a levélhez.
A buszsofőrnek igazán változtatnia kellene a viselkedésén,modorán,de nem vagyunk egyformák.
Tudom nem mentség rá!Lehetne azt mondani,akkor olyan embert kell alkalmazni aki megfelelő természettel rendelkezik.Na igen,csak a kívülálló emberek nem tudják,hogy hogyan működik az egész cég,sajnos,amiről nem a buszsofőrök és a vezető beosztásban lévő emberek tehetnek.
Biztosan megérkezik majd a panaszlevélre a megfelelő válasz a megfelelő beosztású embertől,mert az nem én vagyok,de úgy gondolom ebben az esetben bizonyos szempontból a cég védelmére kelhetek.
Az árakról meg kellene kérdezni a felsőbb szinteken lévő tudós embereket!
Az árakat ott állapítják meg!
Kedvezményekről is beszélhetünk ugye?Közalkalmazottak,.....stb.Sorolhatnám!!!!
Olyan országban élünk,minden területen gondokkal küzd!
Én beszélhetnék az egészségügyről,sajnos van tapasztalatom.A közellátás egyenlő a nullával.
Nem is beszélve a drága doktorok modorával,tisztelet a kivételnek,mert azok még a Volánnál is vannak!
A privát rendelésen,olyan összegeket elkérnek,hogy a buszjegy árának a többszöröse,nem mondom ott nagyon kedves mindenki,na de a pénzemért!!/Ugyan az az ember közgyógy ellátásban egy érzéketlen,nemtörődöm emberré válik,sajnos/
Na de térjünk vissza az eredeti témához.
Kedves RNDentist!
Igaza van beszélhet bármilyen hangnemben,amilyenben tettszik,leírhatja véleményét,de nekem ez a hangnem még sem szimpatikus.
Tudja miért?
Az Őn által leírt levél stílusa sajnos hasonlít a kritizált buszsofőr stílusához.
Lehet és kell is véleményt írni,mert mindenből lehet tanulni.Azonban szomorú vagyok,ha a fiatal nemzedék ilyen stílusban fog ezentúl véleményt nyilvánítani!
Én még az a korosztály vagyok aki tisztelettel van az emberek iránt és merem vállalni a nevem.
Az a legnagyobb baj ebben az országban,hogy nem tartunk össze,inkább mindenhol gyűlölködünk.
Egyébként mindenkinek azt tudom javasolni,hogy nem kell a Volán járatain utazni,majd csak akkor ha minden rendben fog menni.
Tisztelettel!
Bejegyzés: BUSZON...
Nono11 2014.07.23. 18:48:01
Van olyan sofőr, aki nem hogy kérésre,nem nyitja ki a csomgagtartót, hanem csak mutogat hogy ott kell kinyitni és mássz be a csomagodért.
De, hogy a jóról is irjak! Vannak a precizek is ....akik még sorszámot is ragasztanak a csomagra, átadják az utasnak. Berakják gondosan és ki is veszik leszálláskor!
Bejegyzés: BUSZON...
RNDentist 2014.07.23. 12:26:54
Kedves Brisingamen!
Mindenekelőtt köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy írt. Tette ezt – feltételezem – azért, hogy kinyilvánítsa a véleményét és/vagy választ kapjon a kérdéseire. Nos, az én billentyűzetragadásomnak ugyanezen prózai oka volt, különösebb cél nélkül. Lejáratás nem volt cél – megteszik azt a volános fiúk önmaguk is helyettem. Sajnos a problémamegoldás sem lehetett cél, hiszen – sajnos – nem bírok olyan hatalommal, hogy a Volán döntéshozóit egy határozott mozdulattal kipenderítsem a székükből, és büntetésképpen beültessem őket a buszaik üléseibe, hogy legalább felszínesen megérthessék azt a fajta kálváriát, amiről beszélek…
A monopol helyzetet arra értettem, hogy nincs más választása az utasoknak a Zala Volánon kívül, ha busszal el szeretnének jutni Nagykanizsáról Budapestre a cikkben említett időben. A jegyárak pedig köszönőviszonyban sincsenek a szolgáltatás minőségével – ha központilag határozzák meg őket, ha nem.
A szolgáltató természetesen megkapta a levelet – már miért is ne kapta volna meg??? Az baj, ha Ön előre borítékol valamit is a stílussal kapcsolatban – persze ez szíve joga: ugyanígy nekem is az, hogy úgy írjak, ahogy ahhoz kedvem szottyan.
Ugyancsak nem célom a tájékoztatás, sem az igazság keresése – ezeket meghagynám a komolyabb médiumoknak. Lehet védeni a Volánt, meg megmagyarázni, hogy a döglött ló nem döglött meg, csak hosszasan szundikál, de igazán szükségtelen.
Azt, hogy az ügyfélnek mindig igaza van – nos, ezt csak úgy mondják. Van egy ilyen mondás. Éppen olyan, mint az Ön által idézett „Az éremnek mindig két oldala van.” – holott biztosan van még egy oldala, ha egy érmét lehet az élére is állítani… Egyszóval lehet meghallgatni a másik felet (mármint a Volánt) is, csakhogy engem a legkevésbé sem érdekel. Ez a nagy baj. Egyszerűen csak el akartam jutni (egyébként több tucat utastársammal együtt) A pontból B-be a meghatározott összegért, a meghatározott időben – úgy, hogy közben nem paraszt velem a sofőr…
Úgy gondolom, éppen ideje, hogy hazánkban felnőjön egy olyan generáció, amely nem fél megmondani a véleményét. Látszólag közéjük tartozik Ön is – ez így van rendjén, és én ezt maximálisan tiszteletben is tartom, tegye Ön is viszont ezt. Eredményt – hogy az eredeti, első kérdésére visszautaljak – csakis akkor lehet elérni, ha idővel mindenki (ilyen vagy olyan formában, ilyen vagy olyan stílusban) hangot ad a véleményének. Nem kell ennek persze feltétlenül negatív véleménynek lennie. De ennek hiányában ad1 sosem lehet fejlődni; ad2 úgy érzem, hallgatólagosan elismerem, hogy jó az, amit és ahogy csinálnak – hollott nagyon csak nem ez a helyzet.
Ha jól csinálnák, nem lenne ennek az írásnak jelenleg majd’ 8.500-as olvasottsága a blog.hu-n, s nem osztották volna meg 700-nál is többen a közösségi hálón…
Örülök még egyszer, hogy írni tetszett; minden jót kívánok!
Kezét csókolom!
Üdv,
RNDdentist
Ui.: Azt csak remélni merem, hogy a volános kollégák nem kényszerítik sál-sapka-kesztyű viselésre a titkárnőjüket… ;-)
Bejegyzés: BUSZON...
Brisingamen 2014.07.23. 12:21:19
Az alábbi kérdéseim/észrevételeim vannak:
- A fenti bejegyzésnek mi a célja? (Lejáratás, problémamegoldás vagy esetleg egyéb?)
- A szolgáltató megkapta-e a levelet? (Remélem, nem, mert az ilyen stílusban írt panaszlevélre előre borítékolnám a választ)
- Ha igen, miért nem várta meg az erre kapott választ, mielőtt publikálja? (Csak a korrekt tájékoztatás kedvéért - mert ugye minden éremnek két oldala van)
- Honnan tudja, hogy "zavarba ejtően alulöltözött" a titkárnő?
- A szolgáltató NINCS monopolhelyzetben és az árakat KÖZPONTILAG szabják meg
- Az ügyfélnek csak az ügyfél szerint van mindig igaza - hallgattassék meg a másik fél is, hiszen valahol a kettő között van az igazság.
Bejegyzés: BUSZON...
Operator 2013.12.01. 10:33:54
Köszönöm a választ! Mivel nagyjából körbejártuk, csak egy apró megjegyzést tennék a témához: Bár értem, hogy nem morzsolsz könnycseppet akkor, ha nem tetszenek nekem az írásaid, ettől függetlenül el kell mondanom, hogy ez nem így van! Ha nem találnám érdekesnek a témát, ha nem gondolkodtatna el az írásod, nyilván nem lennék itt. Egyszerűen csak máshogy látjuk. (S magam részéről szívesebben vagyok olyan gondolkodók közt, akik másként látják a világot, mint olyan "nemgondolkodók" közt, akik véletlenül pont azt szajkózzák amit magam is gondolok.)
S hogy még tovább menjek, a Szüret utáni könyvajánló pedig egyenesen "nagyontetszett" :)
Bejegyzés: EMBERSÉGÜNK MARGÓJÁRA – avagy jó tett helyébe
zoli_ 2013.12.01. 10:33:42
Bejegyzés: EMBERSÉGÜNK MARGÓJÁRA – avagy jó tett helyébe
RNDentist 2013.12.01. 00:20:37
Őszintén örülök, hogy megint írtál! Változatlanul rendkívül értelmes embernek tartalak – messze átlag felettinek – és ilyen személyekkel (számomra legalábbis) öröm az eszmecsere. Az, hogy egyik-másik írás (esetleg egyik sem) nem generál Benned „belülről fakadó, őszintén pozitív érzéseket” sajnálatos dolog, nekem azonban ez nem célom, így nem is keserít el; emiatt tényleg nem fog könnycsepp szökni a jobb szemem sarkába. (A „tökös” írás kapcsán nem kívánok többet szólni, csupán annyit, hogy ott sem a kritika tényével van/volt a problémám, hanem a stílussal.)
Ezen írás kapcsán pedig Te magad fogalmaztad meg azt, amire – ezek szerint Számodra érthetetlenül – én is próbáltam rávilágítani: a közönyre, tétovaságra, nemtörődömségre. Ha végigolvastad az Origó-féle interjút is (miért ne tetted volna?), abban is ilyesmiről volt szó. Az, hogy Te – még másodszori olvasás után is – a „szájkaratét” látod az én posztomban, újfent sajnálatos, de mit lehet tenni…?
Tetszetősnek tűnik az érvelésed, de ha a szívedre teszed a kezed, Te is beláthatod, hogy igen gyenge lábakon áll. Mindenekelőtt – és ezt tartom a legfontosabbnak tisztázni – ennek a sztorinak köze nincs kegyeletsértéshez – hogy őszinte legyek, nem is értem, hogyan tudsz ilyet blődséget leírni… Dorgáljuk egymást, persze, élezzük a másikon a nyelvünket, de ez hülyeség; és egyúttal ki is kérem magamnak. (Nem mintha ez bármit is számítana itt az éter arctalan világában – de még mindig fenntartom, hogy két értelmes ember beszélget egymással.)
Aztán jössz ezzel az „önmarketing” szöveggel. Nem tudom hova tenni a dolgot, én nincs is érkezésem arra, hogy bármiről győzködjelek, de számomra nem ez az önmarketing. Feltehetően mindketten extrovertált személyiségek vagyunk, ha bármilyen formában is a másik ember, a külvilág tudtára hozzuk, miként érzünk, miként látunk eseményeket, miként gondolkozunk dolgokról. Ezt van, aki tagadja, más belátja – de nincs ebben semmi szégyellnivaló. Ennek azonban semmi köze nincs az önmarketinghez. Fogalomzavarban vagy.
Írod, hogy elismerésre vágyom. Te talán nem? Ne áltassuk már itt egymást! Mindenki arra vágyik életében – én azonban nem kimondottan a blog bejegyzéseim miatt, és nem is kimondottan Tőled vagy bármelyik másik Olvasótól és végképp’ nem a dekortikált buszutasoktól…
Visszakanyarodva a posztra: elismerésre éppen az ellenőr vágyott volna, aki fennhangon táncolt fel, s alá, hogy sikerült kézre keríteni ezt a bűnözőt. Hát, tőlem nem kapta meg. Ennyi. De amint ezt írtam is, ez nem az elismerésről szól – számomra legalábbis –, hanem arról, hogy az ember adott esetben felül tud-e kerekedni a saját közönyén vagy tétovaságán, és képes-e vállalni és hangot adni a nemtetszésének. Úgy éreztem – Szerinted tévesen –, hogy nekem akkor szólnom kellett. (Nem alázunk meg valakit azért, mert nincs jegye/bérlete vagy mert csöves.) Pedig én nem „világos és egyértelmű szabályok alapján” cselekedtem – ezen újfent (!) téves logikád mentén azonban könnyedén felmentvényt adhatunk adott esetben tömeggyilkos háborús bűnösöknek is, hiszen elvégre ők is „világos és egyértelmű szabályok alapján azt tették, amire a kenyéradóik felkérték…” Ugyanígy menthetjük fel azokat is, akik „csak” nézték. Radikális a példa, de az egyéni mérlegelés dilemmáját tökéletesen illusztrálja. (Egyébiránt semmivel sem radikálisabb, mint engem kegyeletsértőnek titulálni.)
Természetesen végtelenül sajnálom a tragikusan elhunyt férfit, segíteni rajta nem tudsz már Te sem, én sem. Azt csak remélni merem, hogy kapok lehetőséget és időt a Sorstól, hogy másokon még segíthessek, de nem azért – még egyszer mondom – hogy akár a Te, akár bárki más elismerését élvezhessem. Erre nehéz volna egy hivatás építeni…
Ha mindezek után is Te ebben az „önmarketinget” látod, akkor vagy Te vagy funkcionális analfabéta vagy az én írásom rossz. Előbbit semmi okom feltételezni, utóbbi könnyedén előfordulhat, szerencsére azonban ezen készüléken még csak a kikapcsoló gombot sem kell megnyomni – egyszerűen csak nem kell ideklikkelni, ha annyira bántja az önérzetedet/igazságérzetedet/bármidet, hogy a „mindeddig titkolt fogadalmad” megszegésére kényszerít mások (személyem) látásmódja. Ettől nem tartalak sem „hangyafallosznak”, de hősnek sem – ha nem haragszol meg.
Bejegyzés: EMBERSÉGÜNK MARGÓJÁRA – avagy jó tett helyébe
Operator 2013.12.01. 00:19:38
legutóbbi "beszélgetésünk" után megfogadtam magamban, hogy a következő hozzászólásomat kizárólag akkor ejtem meg, amikor az írásod legbelülről fakadó, őszintén pozitív érzéseket indukál majd bennem. Ezt a - mindeddig titkolt - fogadalmamat most mégis megszegem.
Először nem értettem, mi késztetett véleménynyilvánításra azzal a korábbi írásoddal kapcsolatban, amelyben kritikát fogalmaztál meg azokkal szemben, akik kritikát fogalmaznak meg a Halloween ünneplő tökfaragókkal szemben, s amelyben pont azt kritizáltad, hogy ők kritizálnak. (Lássuk be, kritizálni valakit azért, mert kritizálni mer, már önmagában ironikus)). Szóval nem értettem, mi volt ez az érzés, ami kommentezésre késztetett akkor, de azt tudtam, hogy ezen írásod olvasása után nagyon hasonlót éreztem. De miért éreztem megint ezt? Mi köti össze a két írást? Össze akartam kötni a pontokat.
De előbb erről a postról. Mi nem stimmelt itt? Kétszer el kellett olvasnom az írást, hogy megértsem, mi köze a segítségnyújtás elmulasztásának egy életveszélyben lévő ember esetében ahhoz, hogy valaki szájkaratézik egy ellenőrrel? Mert hát igen, a szerencsétlenül járt férfi története közönyről, tétovaságról, nemtörődömségről szól. Legalábbis ezt a részét domborította ki a média. De miről szól a másik történet? Adott ugye egy ember, aki jogosulatlanul vesz igénybe egy szolgáltatást. Megtudjuk azt is, hogy ez nem először történik már vele, mondhatni már-már életvitelszerű eseményről lehet szó. "Az öreg a hamis bérlettel" valamint "Most már végre megvan" nyelvi fordulatok világossá teszik, hogy a szolgáltató megbízásából dolgozó ellenőrök ismerték, tudtak az illetőről. Adott a tény, hogy nem csak hogy bliccelt az "öreg" de hamisított is, vagy legalábbis tudatosan jutott hozzá a hamis bérlethez. Mindezek tudtában a "csak éppen a fiától ment és pont olyan hideg volt és pont a másik kabátban maradt a jegye" részeket nyugodtan ugorhatjuk, szánalmas fürdetésnek tűnnek csupán.
Kerestem a lényeget, a két történetet összekötő logikát. Össze akartam kötni a pontokat. Aztán végül összeállt a kép. Természetesen nincs köze egymáshoz a két sztorinak. A szerencsétlenül járt férfi esete csak egy apropót adott ahhoz, hogy végre megtudhassuk, RNDentist milyen hős cselekedetet hajtott végre. Mert hogy nézne ki, ha csak úgy ide lenne biggyesztve, hogy „Képzeljétek, mekkora király vagyok, be merek szólni egy ellenőrnek” Nem, ezt így nem lehet. Ehelyett inkább fel kell használni egy szerencsétlenül járt ember emlékét az önmarketinghez. De mit is marketingelt itt tudtán és beleegyezésén kívül a szerencsétlen elhunyt szegedi férfi? Azt, hogy valaki a saját privát s minden bizonnyal szubjektív értékítélete szerint helyesnek vélt indokból jól beszólt egy másik embernek, aki nem szubjektív értékítélet, hanem világos, egyértelmű szabályok alapján valóban azt tette, amire a kenyéradói felkérték. Aki eleget tett azok kérésének, akiktől a fizetését, a megélhetését kapja. Mindezt, ha jól értem szabályszerűen. Aztán belekeverednek az utasok is persze. Amíg csak az ablakon kibámuló vagy szemüket lesütő (értsd: balhéból kimaradni kívánó, családjukhoz hazajutni vágyó) utasokról olvasunk, gondolhatnánk, hogy itt azt kifogásolja a szerző, hogy miért nem siettek a bliccelő segítségére. De mikor az ellenpélda, a fiatal lány kerül a képbe, lehull az utolsó lepel is, felkiáltójellé válik az utolsó árva kérdőjel is: Valójában az elismerés hiányzott itt a szerződnek az utasok irányából. Az elismerés a hősies cselekedetért, amit végül csak egyetlen lánytól kapott meg. No de talán most itt a sok olvasótól. Még akkor is, ha ehhez még egy bőrt le kellett húzni arról a szerencsétlen férfiról.
Biztosan vannak szép számmal (sőt minden bizonnyal ők vannak többen) akik Téged hősnek, engem egy kis „hangyafallosznak” látnak ezen írás olvasása után. De hidd el, vagyunk páran azért mi is, akik szerint rossz, ha csak kevesek fizetnek valamiért, amit sokak használnak, akik szerint arról beszélni, hogy mekkora királyok vagyunk nem elegáns, s akik szerint ez utóbbihoz dárdára szúrni és körbe hordozni egy elhunyt ember emlékét egyenesen kegyeletsértő.
Bejegyzés: EMBERSÉGÜNK MARGÓJÁRA – avagy jó tett helyébe
ColT · http://kilatas.great-site.net 2013.11.02. 16:53:31
Bejegyzés: Halloween a Mindenszentek és Halottak napja tükrében
Operator 2013.11.02. 15:31:16
Köszönöm a választ! Sok ponton egyetértek azzal, amit írsz. Őszintén. Valójában talán nem is mondunk mindenben ellent egymásnak, csupán mást és mást emelünk ki a téma kapcsán. Ez pedig valószínűleg elsősorban annak köszönhető, hogy a más szemmel vizsgáljuk a világot.
Számomra fontos, s sokat elmond egy emberről az, hogy a döntéseit és a cselekedeteit mi határozza meg elsősorban, illetve mi milyen mértékben határozza meg a lépéseit. Tehetünk valamit azért, mert önmagunk számára fontos (egy iskola környékén soha nem hajtanék gyorsan, akkor sem, ha ez jogszabály (tábla) alapján lehetséges volna). Tehetünk valamit azért, mert külső szabály vagy erő kényszerít rá (jól belátható, széles, egyenes úton jó autóval csak azért nem hajtok gyorsabban mert azt szabály kényszeríti ki). Tehetünk valamit azért, mert a divat diktálja. (Nyilván 1000 dolog van még). S emberek és emberek közt hatalmas különbség van abból a szempontból, hogy melyiknek mekkora teret enged.
Nos igen, tisztelem azokat az embereket, akiknek erős belső tartásuk van, erős belső véleménnyel. Akkor is tisztelem őket, ha a szabályuk, a véleményük az enyémmel nem egyezik meg.
Nem tudom tisztelni azokat az embereket, akiket a divat határoz meg, pontosabban, akik a divat alapján határozzák meg magukat. Akkor sem, ha az aktuális divatnak köszönhetően éppen azt mondja, amit én.
Ezelőtt X évvel közelítőleg senki nem faragott tököt. Senki nem bújt félelmetes jelmezbe. Az első alkalommal, amikor ezt megtette... Vajon mi motiválhatta? Nagy valószínűséggel a divat, az, hogy a szomszéd is menő tököket rakott ki előző évben. Vagy meg akart felelni valaminek, vagy hirtelen a reklámoknak, amerikai filmeknek, a szomszédnak köszönhetően "cool"-nak kezdte érezni azt a dolgot, amit előtte nem.
Ha megkérdeznéd, engem befolyásol-e a divat, azt felelném: sajnos nagyon is. Még olyan esetekben is, amikor meg vagyok győződve róla, hogy független vagyok tőle! Ugyanakkor számomra vannak "szent" dolgok:
Elhunyt szeretteink ünnepe, a karácsony stb. Olyan apró rejtett pontjai az életnek, amit egyszerűen nem lehet divatnak alávetni. Nem szabad, hogy a karácsonyt az amerikai italgyártó vagy a nagy üzletláncok kisajátítsák...
Egy szó mint száz: vannak, akikre igaz a "neked a divat mondja meg, hogy ki vagy" leírás s vannak, akikre nem. Ezzel persze nincs baj. De azért kérlek ne haragudj azokra, akik ezt a néhány "szent" esetet igyekeznek a divatozás "fölé" helyezni, s szóvá teszik azt, ha valaki "kommercializálja", lealacsonyítja, ellaposítja az alkalmat (akár tökfaragással, akár gesztenyével, akár bármivel). A belső tartás, a stabil értékek által vezérelt személyiség értékek. Nem baj, ha erre olykor-olykor felhívják a figyelmet. A hagyományőrzés, a tradíció tisztelete fontos. Kontinuitást biztosít. Nem lehet értelmetlenül és mindenhol ragaszkodni hozzá, de vannak pontok, ahol igen. Ne nevessük ki azt, aki "csak azért sem" farag tököt. Mert Ő legalább kiemeli a fejét abból a sodrásból amit a nyugati propaganda, a divat jelent. S véleményt fogalmaz meg. Érték ez!
No, de igazából túlbeszéltük. :)
Még1x köszönöm a választ és tényleg várom az újabb írásokat!
Bejegyzés: Halloween a Mindenszentek és Halottak napja tükrében
RNDentist 2013.11.02. 13:41:13
Szerintem is a magánügye mindenkinek, ki, hogy’ ünnepel. Egyébként jók a képeid! A pécsiek különösen tetszenek! ;-)
Bejegyzés: Halloween a Mindenszentek és Halottak napja tükrében
RNDentist 2013.11.02. 12:23:16
Mindenekelőtt őszintén köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy leírod a véleményedet! Örülök, ha tetszik a nyelvezet (ez is valami), az pedig, hogy nem feltétlenül értünk egyet mindenben – azt gondolom – rendjén is van: értelmes emberek érveket ütköztetnek, véleményt mondanak, mindkét fél meghallgatja a másikat, s legfeljebb a végén nem értenek egyet mindenben. (Ha mindenki ekképpen cselekedne, hamarabb jutna ez az ország [is] egyről a kettőre.) Egyszóval, köszönöm!
Ha valaki, akkor én biztosan nem hirdetem a „mindenkinek igaza van” hozzáállást, és valóban nem semleges az én álláspontom sem. Éppen arra próbálnék rávilágítani, hogy adott esetben a „tökösök” és a „nem tökösök” tábora sem hiteles. Előbbi azért, mert (sok esetben) nincs tisztában a – Te szóhasználatoddal élve – „majmolt” szokás hátterével, de én örülnék a legjobban, ha a „nem tökösöknél” nem ez volna a helyzet…
Természetesen nem beszéltünk még a vérfagyasztó jelmezekbe öltözködésről és az ehhez kapcsolódó irdatlan mennyiségű halloweeni bulikról, amelyekre immár egy külön iparág épült ki kis hazánkban is – s amely vélhetően nagyobb árréssel és haszonnal dolgozik, mint a piaci nyannyer a lámpásnak valóval. Ez más tészta, külön misét érdemelne, és sokkal súlyosabbnak látom a folyamat prognózisát, mint a szimpla tökfaragást – ha megtesszük, hogy a dolgokat külön kezeljük egymástól.
De vajon a „töketlenek” maradéktalanul tisztában vannak a honi szokások hátterével? Szerintem sokan cidriznének azok közül, akik a leghangosabban ítélik el az „idegen” kultúrát, ha 2-3 egyszerű kérdésre kellene felelniük a sajátjukkal kapcsolatban.
Ezen az oldalon pedig nem beszéltünk még a temetők bejáratának környékén gombamód megszaporodott popcorn- és sült gesztenye árusokról. (Komolyan, nem is értem, és nem is tudok nyilatkozni erről a jó ízlés határain belül.) Ahogy arról sem, miképp’ dudálja le az ilyentájt az úttest közepén átszambázókat a kocsijából egyik-másik (válogatott szitokszavak közepette). Kérdem én, akkor ő átérzi az ünnep miértjét/mikéntjét…? Az én szememben biztosan nem.
Írod, hogy a halott szeretteinkről való megemlékezési szokásokat nem kéne, hogy át/felülírja holmi globalizációs folyamat. Hát, persze hogy nem – de sajnos ez nem kívánságműsor. És – azt gondolom – itt jön a képbe az egyén szerepe (mint ahogy erre tettem is utalást): lehet és kell is ez ellen küzdeni, de a dolog sokszor már eleve kudarcra ítélt. Nem az egyén küzdelme, hanem a folyamaté hosszútávon. (Remélem, érthető, mit szeretnék monDani.) Vajon nem vesznek-e végérvényesen a feledés homályába ebben a percben is régi szokásaink, kultúránk morzsái? Vélhetően már most több kisdiák faragott több töklámpást az iskolákban „tantónénivel”, mint néhány héttel később Luca széket fog… Én elsősorban azzal érveltem, hogy nem attól veszik el a mi kultúránk, ha nyitottak vagyunk másra, hanem attól, ha a sajátunkat hagyjuk veszni – és ezt most is így gondolom.
Amivel viszont határozottan nem értek egyet: „Ugye nem azt szeretnéd mondani, hogy egy közösség tagjainak nincs joga rosszallóan nyilatkozni akkor, amikor azt látják, hogy a közösség kezdi elveszíteni arculatát, hogy egyre nehezebb megválaszolni a "mi jellemző" és a "mi tipikus" jellegű kérdéseket?” Rosszallóan nyilatkozni lehet, de pálcát törni más feje felett nem. Ezzel „csak” annyi a problémám, hogy nem látom az éles határvonalat, mi az, amibe (ezt természetesen nem Rád értve) a felsőbb és már-már elérhetetlennek tűnő erkölcsi és kulturális magasságokban ülők beleszólhatnak, illetőleg milyen mértékben. „Egy közösség a történelem kezdete óta igyekszik szabályozni magát és tagjait különböző módon.” Nekem ez a mód és a határ homályos egy kicsit.
Bejegyzés: Halloween a Mindenszentek és Halottak napja tükrében