A címben szereplő kérdés persze csak teoretikus, hiszen a „lájk” semmilyen formában nem lehet fokmérője annak, hogy ki mit tett le arra a bizonyos asztalra. Ugyanakkor fülsüketítően tombol az értékítéleti válság vihara a sosem látott mélységekbe taszított honi médiában, és bár ez nem új keletű jelenség, és nem is gondolom azt, hogy ez a folyamat egykönnyen (vagy bárhogyan is) visszafordítható; szó nélkül mégsem tudok elmenni mellette.
„Kisgimisként” 8 esztendőn keresztül volt szerencsém a nagy múlttal rendelkező nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium (és akkoriban még egészségügyi szakközépiskolai címmel is rendelkező) tanintézmény padjait koptatnom. Értelemszerűen rengeteg szép emlék és élmény fűződik a középsulis évekhez. A hajdani Irányi Dániel-, majdan Landler Jenő-, végül pedig Batthyány Lajos Gimnázium számos későbbi nagy formátumú személyiségnek volt alma matere, így Dr. Ádám Veronika orvosprofesszor Asszonynak is, akinek nevével először az évzárók alkalmával találkoztam, amikor is az általa alapított ösztöndíjat átadták „egy arra érdemes batthyánys diáknak, aki kiváló tanulmányi eredményével és közösségi, példaemberi mivoltával rászolgált erre”. Később, az egyetemi évek alatt a professzor Asszony által (egyébként kiválóan!) szerkesztett orvosi biokémia könyvvel való hosszas randik idézték fel bennem a személyét.
De van ám a BLG-nek egy másik üdvöskéje is, akinek középiskolás évei ráadásul részint átfedésben voltak az enyéimmel is, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy interperszonalitásunk akár csak egy mondatnyira is elegendő lett volna. Ő nem más, mint Zimány Linda, aki magyar britniszpírsz-hasonmás egydimenziós karakteréből napjainkra már a magyar médiavilág valóságos celebritásává nőtte ki magát: egy ideig hazánk aranylábú futball talentumának oldalkocsiját tisztelhettük személyében, mostanság pedig az a videó indult világ körüli hódításra, amelyben a hollywoodi filmcsillag, Jude Law lefetyel mélyre az egykori iskolatárs - vélhetőleg sokat látott - torkába.
Joggal vetődhet fel a kérdés: mégis mi a közös e két hölgyben? (Műveletlenségem fokmérőjének netovábbja, hogy a LindácsKÁról szóló könyvet nem volt lehetőségem eleddig olvasni. Pláne nem az Általa írottat - ha ilyen van egyáltalán.) Nos, mindketten büszkék hajdani gimnáziumukra:
Illetve:
http://www.emlekpontok.hu/hu/vetito/jelmondatunk-higgyuenk-magunkban
Ki-ki döntse el magában, hogy a mai kifacsarodott világban melyikük személye bír nagyobb PR értékkel a gimnázium számára. Mindenesetre személy szerint büszke vagyok arra, hogy elmondhatom, ugyanabba a gimibe jártam, mint Ádám Veronika. Egy „kicsit” azonban tartok attól a víziómtól, mi lesz, ha LindácsKA is ösztöndíjat alapít majd az alma materben…
