HTML

RND szemével a világ

A világ egy fogorvos szemével.

Friss topikok

Címkék

Ádám Veronika (1) AIDS (1) AIDS Világnap (1) Alfred Nobel (1) Angyal Miklós (1) Anima Musicae (1) apa-lét (1) apaság (1) aranyfog (1) Bach (4) Balázs János (5) baleset (1) Bartók (1) Batthyány Lajos Gimnázium (1) Beethoven (1) Bereményi Géza (1) betétdíj (1) Blaha Lujza tér (1) bor (1) bornyitó (1) Brasnyó Antal (1) Bruno Monsaingeon (1) busz (2) buszsofőr (2) Chopin (4) Confabula (7) COVID-19 (1) csak egy szippantás (1) Cserfő Jazzland (1) csillagászat (1) Cziffra (3) Dés László (1) Devecser (1) Diane Odell (1) Dr. Jakab Ferenc (1) DVI (1) dvihungary (1) dvitraining (1) ellenőr (1) emlékkoncert (1) endodoncia (1) filmklub (1) fogászat (2) fogorvos (6) Gerner András (1) Glenn Gould (4) Godowsky (2) Goldberg-variációk (3) grumpy cat (1) Gyurcsány Ferenc (1) Hableány (1) Hableány-katasztrófa (1) Hajnali Kosarasok (1) halloween (1) halottak napja (1) hangverseny (1) Helsinki (1) HIV (1) Horowitz (1) igazságügyi fogorvostan (1) improvizáció (1) International Jazz Day (1) ittas (1) Jan Boubli (1) járványos gyermekbénulás (4) Jelszó (1) Johann Sebastian Bach (1) Jude Law (1) Justin Bieber (1) kacat (1) Karácsony (2) katasztrófa (1) Kocsis Zoltán (1) köhögés (1) Koltai Róbert (1) könyv (1) koronavírus (4) Krasznai Tünde (2) Lajkó Félix (2) Last Message (1) Leeuwenhoek (1) Letenye Média (1) Liszt (2) mandala (1) Martin (1) mikroszkóp (1) Müpa (2) Nagykanizsa (3) Nagy utazás (1) Nemzetközi Jazznap (1) Neumann Béla (1) Neumann Pince (1) ne légy áldozat (1) Nobel-díj (1) október 23. (1) orvosi kémia (1) őszödi beszéd (1) Pálffy (1) panasz (2) Parlament (2) Philadelphia (1) Pierre (1) Planmeca (1) póker (1) polio (4) Presser Gábor (1) PTE ÁOK (1) Rachmanyinov (2) Radánovics-Nagy (20) Ránki Dezső (1) reszkessetek betörők (1) RNDentist (12) Rost Andrea (1) Sabin (4) Salk (4) Sanitaria Kft. (1) Schiff András (1) Sose halunk meg (1) Sri Lanka (1) Stropko (1) Sviatoslav Richter (3) szájápolás (1) szájterpesz (1) Szebenyi Mária (1) szinesztézia (1) Szkrjabin (1) szólásszabadság (1) Telekom reklám (1) tetoválás (1) Tiborcz Iván (1) tízparancsolat (1) Tom Hanks (1) toxikológia (1) Transzcenens etűdök (1) tudománytörténet (4) vakcina (3) Varnus Xavér (1) Villánykövesd (1) Vladimir de Pachmann (1) vörösiszap (1) Vukán György (4) Weiner László (1) X-Faktor (2) Zacher Gábor (1) Zala Volán (2) Zeneakadémia (4) Zimány Linda (1) ZongOpera (1) Zongoramesék (11) Címkefelhő

ZONGORAMESÉK VII. - 1956. október 23. - Bartók, Cziffra, Richter

2014.10.23. 18:08 RNDentist

Cziffra.jpg

„Október 22-e volt. Másnap a határ megnyílt. Emberek tízezrei zúdultak át a határokon támadt réseken. Nem volt sok időnk a döntésre. Az emigrálásra szavaztam.”

Bartók a Cantata Profana befejezését követően fogott II. zongoraversenye megkomponálásába, amelyet „az elsőnek mintegy ellendarabja”-ként jellemez maga a szerző, aki már ekkor, 1930-ban roskadozott az egyre radikalizálódó európai közhangulat lélekromboló súlya alatt. Az ősbemutatóra 1933. január 23-án került sor. Bartók egyébként elégedetlen volt a Hans Rosbaud vezényelte Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarral éppúgy, mint saját játékával, amely – annak tükrében, hogy ekkor már több mint egy éve nem lépett pódiumra – minden bizonnyal érthető is volt; emellett – feltehetőleg éppen a politikai átalakulások szülte ellenérzése miatt – utolsó németországi fellépése volt.

Bartókon kívül Kentner Lajos játszotta még itthon a darabot, aki nem sokkal ezután 1935-ben Londonba emigrált. Ezt követően egy hosszú pauza következett, s majd’ 20 évet gördítve az idő kerekén, az utazás következő állomásánál hazánk (és egyáltalában egész Európa) egy szintén meghatározó momentumánál, 1956 októberénél találjuk magunkat, amely egy másik, világhírűvé lett magyar zongoraművésznek is mondhatni „point of no return” volt az életében – mindezt persze Bartók II. zongoraversenyének társaságában. Cziffra György gyakorlatilag fatális véletlenek folyományaként került egyszeri alkalommal nyilvános kapcsolatba a művel (amely egyébként finoman szólva sem illeszthető könnyen a Cziffra repertoárba), amely az október 23-át követő eseményekkel komplettálódva egy általa hőn áhított útilaput csent a lába alá, megnyitva az utat a Nyugat és leginkább Párizs felé.

Azoknak az őszi zenei ünnepségeknek keretében, melyek Magyarországon évente Bartók Béla emlékét őrzik, az illetékesek felkértek egy kínai pianistát, hogy játssza el Bartók híres II. zongoraversenyét, amit ekkortájt lejátszhatatlannak tartottak. Kitűnő kollégámnak az volt a híre, hogy tíz nap alatt tanulta meg Mao összes gondolatait és meg is értette őket. Hat hónap állt rendelkezésére a mű megtanulására. Hat hétig habozott, mielőtt lemondott volna. Így örököltem én ezt a hangversenyt és ezt döbbenetes darabot, amely még ma is egyike korunk zongorairodalma legbonyolultabb műveinek. […] Nekiálltam tehát, bedobva apait-anyait, úgy dolgoztam, mint egy őrült. De azt is tudtam, hogy ha sikerül ezt a nehéznél is nehezebb szerzeményt a rendelkezésemre álló idő alatt megtanulnom, ez a próbatétel fölszentelne a saját magam előtt is a nemzetközi karrierre. Elérkezett a nagy nap, a hangverseny jövővel terhes diadalt aratott. Ez a zene a maga szinte tébolyult bonyolultságával, mely mégis maga a kristályos rend, kiváltotta belőlem azt, hogy túltegyek magamon, és a közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva. Október 22-e volt. Másnap a határ megnyílt. Emberek tízezrei zúdultak át a határokon támadt réseken. Nem volt sok időnk a döntésre. Az emigrálásra szavaztam.” – Cziffra György: Ágyúk és virágok

Sokak szerint ez a koncert komoly hatással volt a másnapi forradalmi hangulat kialakulásában.

Két év sem telt el, s 1958. október 6-án a legendás Szvjatoszlav Richter játszotta el (életében először) Budapesten a művet, Ferencsik János vezényletével.

Magyarországon kezdtem közelebbről megismerkedni Bartók zenéjével, Bartókkal, akit mérhetetlenül csodálok, s aki ennek ellenére máig is kifürkészhetetlen számomra. Körülbelül annyira értem őt, mint a magyar nyelvet. De amikor meghallottam a II. zongoraversenyt, annyira tetszett, hogy elhatároztam, megtanulom. Ez nem is került túlságosan sok időmbe; a Dvořák zongoraversenyhez két évre volt szükségem, míg Bartókéhoz mindössze két hónap kellett.

Richter előtt ezután nyílt igazán lehetőség arra, hogy a Szovjetunión kívül is felléphessen; a szorítás oldódni kezdett, eljutott Amerikába, s ennek ellenpólusaként Moszkva tárt karokkal fogadta a kanadai Glenn Gouldot egy turné erejéig. A Bartók-mű a jelek szerint mindig falakat dönt le és kapukat tár ki… Bár az ’56-os Cziffra-koncertről fennmaradt – ám nem túl jó minőségű, olykor egy Singer varrógép zakatolásával tarkított – felvételt az EMI megjelentette 1996-ban, a Richter-féle előadás hanganyagát nem lehet kiadni, mivel egy 2. tételbeli trombita-gikszer még a javító utómunkálatokat követően is annyira zavarta a szovjet pianistát, hogy nem engedélyezte a kiadást. Később több kiváló Bartók-interpretátortól maradtak ránk remek felvételek, Anda Gézától, Ránki Dezsőn át, Kocsis Zoltánig.

Szólj hozzá!

Címkék: október 23. Bartók Cziffra Zongoramesék Sviatoslav Richter

A bejegyzés trackback címe:

https://rndentist.blog.hu/api/trackback/id/tr416826829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása