"Karácsonykor könnyű szeretni, de mi van azzal a sok hétfő reggellel?" /Parti Nagy Lajos/
Tíz napja a legutóbbi hazai X-Faktor televíziós tehetségkutató bronzérmes üdvöskéje, Krasznai Tünde kapcsán ragadtam magamhoz a klaviatúrát. Azóta viszont a nemzetközi helyzet tovább fokozódott, hiszen ajándékok mellett e színvonalas műsor szereplőinek produkciójával szeretett volna kedveskedni a Nemzeti Gyermekmentő Szolgálat közel 800 hátrányos helyzetű, nehézsorsú gyermeknek karácsonykor a Parlamentben. Ízlelgessük csak egy kicsit ezt a briliáns módon megformált forgatókönyvet és a történet szereplőit: X-Faktor, Krasznai Tünde, hátrányos helyzetű gyermekek, Karácsony, Parlament.
Nem is váratott soká’ magára az utász: a Nemzeti Erkölcs Csősz Konklávé határozata szerint Krasznai Tünde nem kívánatos személy az Országházban, mivel – pornós múltja miatt – nem funkcionál megfelelő példaképként az ifjúság előtt, így nem léphet fel ott. (A Sors furcsa fonákja a sztoriban, hogy korábbi tevékenységekor használt „művésznevének” jelentése éppen Karácsony…) Ekkor aztán elszabadult a Pokol; s e kis ország az ünnepek előtt újra két részre szakadt… Nagyjaink már mind kinyilatkoztatták álláspontjukat nemzetünk e nagy kérdésével kapcsolatban – Kiszel Tündétől egészen Terry Blackig –, s értelemszerűen csakhamar politikai csatározásoknak is táptalajt adott ez a hacacáré. Mindent összevetve kijelenthetjük, hogy többségben – de legalábbis erőfölényben – voltak azok, akik szerint nem szabadott Krasznai Tünde hangjával riogatni az ifjúságot; főleg nem karácsonykor; főleg nem egy olyan szentéjben, ahol a makulátlanul tisztalelkületű honatyáink nap mint nap véres verejtékükkel értünk fáradoznak.
Visszás és hamiskás érzés ez: talán bizony egyfajta érzékcsalódás, amely során a híresen jó fülünk mégis cserbenhagy minket…? Mert ez a lány tényleg egészen jól tud énekelni, és ha nem vigyázunk, még a végén tényleg viszi valamire a dalolásával.
Való igaz, a szóban forgó felvételeket még a legharcedzettebb PR-csapat is csak komoly erőfeszítések árán tudta volna a fiatalkori szexuálprevenció és felvilágosítás program újhullámos oktatófilmjeként feltüntetni – de hát régi igazsága korunknak, hogy ami egyszer is valahol felkerül a világhálóra, az digitális nyomot hagy, és végérvényesen beleég a mindenkori digitális univerzum egy rejtett szegmensébe. Krasznai Tünde – vélhetőleg – tisztában volt ezzel, s azt a hibát nem követte el, hogy ezen felvételek létét elhallgatta vagy tagadta volna. Ez rendben is van. Ettől függetlenül szerepelhetett a már említett TV-műsorban – immár énektudását megcsillogtatva –, méghozzá nem is rosszul. Az embereknek tehát elsősorban nyilván nem az fáj, hogy lehetőséget kapott a bizonyításra, hanem ráadásul még élt is vele! Itt ez a nagy „baj”! Nem a gyerekek. Ki beszél itt már a gyerekekről???
A bulvársajtóban áldásos tevékenységüket folytatók pedig nagyon jól tudják, hogy meddig kell ütni azt a bizonyos vasat, hiszen egy idő után ennek sem lesz már „hírértéke”. Fél év múlva senkit sem fog érdekelni, hogy egy hajdan a kamerák előtt minden testnyílását leleménnyel záró leányzó énekel-e a Parlamentben vagy sem. Lesz más, lesz új, lesz „érdekesebb”. Lesz újabb földcsuszamlás és áradás Kína valamelyik tartományában, elképzelhetetlenül sok áldozattal, és addigra a most még csak vemhes jegesmedve nőstény is meg fogja szülni bocsát a berlini állatkertben. Addig azonban érjük be ezzel!
Bennem „csak” egy kérdést vet fel ez az egész: van-e kis hazánkban olyan énekes előadói készséggel megáldott tehetség, aki leénekli az X-Faktor egész mezőnyét – zsűristül, mindenestül – és ha igen, az érdekel-e még egyáltalán valakit ebben az országban…?
