HTML

RND szemével a világ

A világ egy fogorvos szemével.

Friss topikok

Címkék

Ádám Veronika (1) AIDS (1) AIDS Világnap (1) Alfred Nobel (1) Angyal Miklós (1) Anima Musicae (1) apa-lét (1) apaság (1) aranyfog (1) Bach (4) Balázs János (5) baleset (1) Bartók (1) Batthyány Lajos Gimnázium (1) Beethoven (1) Bereményi Géza (1) betétdíj (1) Blaha Lujza tér (1) bor (1) bornyitó (1) Brasnyó Antal (1) Bruno Monsaingeon (1) busz (2) buszsofőr (2) Chopin (4) Confabula (7) COVID-19 (1) csak egy szippantás (1) Cserfő Jazzland (1) csillagászat (1) Cziffra (3) Dés László (1) Devecser (1) Diane Odell (1) Dr. Jakab Ferenc (1) DVI (1) dvihungary (1) dvitraining (1) ellenőr (1) emlékkoncert (1) endodoncia (1) filmklub (1) fogászat (2) fogorvos (6) Gerner András (1) Glenn Gould (4) Godowsky (2) Goldberg-variációk (3) grumpy cat (1) Gyurcsány Ferenc (1) Hableány (1) Hableány-katasztrófa (1) Hajnali Kosarasok (1) halloween (1) halottak napja (1) hangverseny (1) Helsinki (1) HIV (1) Horowitz (1) igazságügyi fogorvostan (1) improvizáció (1) International Jazz Day (1) ittas (1) Jan Boubli (1) járványos gyermekbénulás (4) Jelszó (1) Johann Sebastian Bach (1) Jude Law (1) Justin Bieber (1) kacat (1) Karácsony (2) katasztrófa (1) Kocsis Zoltán (1) köhögés (1) Koltai Róbert (1) könyv (1) koronavírus (4) Krasznai Tünde (2) Lajkó Félix (2) Last Message (1) Leeuwenhoek (1) Letenye Média (1) Liszt (2) mandala (1) Martin (1) mikroszkóp (1) Müpa (2) Nagykanizsa (3) Nagy utazás (1) Nemzetközi Jazznap (1) Neumann Béla (1) Neumann Pince (1) ne légy áldozat (1) Nobel-díj (1) október 23. (1) orvosi kémia (1) őszödi beszéd (1) Pálffy (1) panasz (2) Parlament (2) Philadelphia (1) Pierre (1) Planmeca (1) póker (1) polio (4) Presser Gábor (1) PTE ÁOK (1) Rachmanyinov (2) Radánovics-Nagy (20) Ránki Dezső (1) reszkessetek betörők (1) RNDentist (12) Rost Andrea (1) Sabin (4) Salk (4) Sanitaria Kft. (1) Schiff András (1) Sose halunk meg (1) Sri Lanka (1) Stropko (1) Sviatoslav Richter (3) szájápolás (1) szájterpesz (1) Szebenyi Mária (1) szinesztézia (1) Szkrjabin (1) szólásszabadság (1) Telekom reklám (1) tetoválás (1) Tiborcz Iván (1) tízparancsolat (1) Tom Hanks (1) toxikológia (1) Transzcenens etűdök (1) tudománytörténet (4) vakcina (3) Varnus Xavér (1) Villánykövesd (1) Vladimir de Pachmann (1) vörösiszap (1) Vukán György (4) Weiner László (1) X-Faktor (2) Zacher Gábor (1) Zala Volán (2) Zeneakadémia (4) Zimány Linda (1) ZongOpera (1) Zongoramesék (11) Címkefelhő

Lajkó Félix – avagy a puritán virtuóz varázslatos koncertje (2009)

2015.02.20. 10:41 RNDentist

Az írás eredetileg a Confabula 2009/2010. tanév I. félévének 1. számában jelent meg.

A múlt hét végi Anatómia-teszt írásban iszonyúan megfáradtan érkeztem a vasútra, s gondolataim közül a legmélyebben szántóak abban öltöttek alakot, hogy vajon lesz-e energiám felhúzni az ágyneműt, mikor este, hazaérkezvén bezuhanok majd az ágyba. A legkevésbé sem mélyültek el gondolataim attól a két doboz sörtől sem, amelyet magamba töltöttem az úton, s már-már kezdtem is megbánni, hogy a zene kedvéért magam mögött hagytam Pécset. Az apropó a nagykanizsai Nemzetközi Jazz– és Világzenei Fesztivál volt, amelyet már évek óta sosem hagyok ki (a tavalyi évet leszámítva, ami – így visszagondolva – életem egyik nagy mulasztása volt). Azonban még a legnívósabb zene befogadása is kész kálváriának tűnik, ha az embernek minden erejét latba kell vetnie ahhoz, hogy nyitva tartsa a szemét. Mivel azonban már a jegyem is megvolt, nem szívesen battyogtam volna haza aludni. Erőt véve magamon, a városi művelődési ház felé vettem utamat, amely otthon adott a fesztiválnak. Tíz órától Lajkó Félix duója volt a fellépő, akiket Harcsa Veronika Quartet, ill. a Molnár Dixieland Band előzött meg. Őket azonban – az Anatómia tantárgy irányában tanúsított végtelen elkötelezettségemnek eleget téve – értelemszerűen nem volt alkalmam meghallgatni. Lajkó Félix? Nos, rendben: hegedűmuzsikát fogunk hallani. Az első sorokban foglaltunk helyet, s a felkapott előadókra mostanság olyannyira jellemző gőgös késlekedést megspórolva rögtön a pódiumra lépett két igen furcsa alak… Egyikük – a brácsás – első blikkre igen nagy hasonlóságot mutatott azokkal a gyengén szocializált népséggel, akiknek a társaságát már „élvezhettem” kb. Szigetvárig a hazafelé vezető vonatúton, s hozzájuk hasonlóan, mellé sem ültem volna le a kabinba, ha bárhol máshol helyet találhatnék… A másikuk pedig úgy nézett ki, mint egy kócos madárijesztő, akit – jobb híján – a hétfő reggeli bálabontásból péntek estére maradt kertvárosi túrkálóból öltöztetett fel egy ízlésficamos vak. Volt rajta egy olyan galambszürke, flitteres, csillogó-villogó zakó, amelyet még megboldogult Jackson sem vett volna fel soha, egy rózsaszín (!) „kínai, fröccsöntött műanyag” lakkcipővel, amely legalább is legalább is elgondolkodásra sarkallt egy jobb érzésű embert, hogy mégis hova került??? Rendben – gondoltam –, értem én a tréfát: nyilván ez egy fricska Edvin Martonnak, s a hozzá hasonlatos kaliberű hegedűművészeknek (később kiderült: nem az).

Minden bevezető beszéd – vagy egyáltalán bemutatkozás nélkül – a húrok közé csaptak. S ekkor egy szempillantás alatt elmúlt minden fiziológiai problémám, fenntartásom, és a koncert végéig minden kapcsolatom a való világgal… Szerencsés embernek mondhatom magam, mert már számos világhírű előadót hallhattam a legkülönbözőbb helyszíneken. Az is biztos, hogy egy lemezfelvétel sosem adhatja vissza az élőkoncert adta többlet átélést – mind előadó mind hallgatója részéről. Éppen ezért nincs két egyforma zenei élmény sem. Ami viszont biztos, hogy az addig még olyan zenei élményt nem kaptam előadó(k)tól, s a koncert végeztével még perceken keresztül nem is nagyon tudtam mást, mint ezt hajtogatni.

Még a legnagyobb izgalommal várt koncertnek is vannak általam ún. vakvágánynak nevezett periódusai, ha csak fél perc erejéig is. Nos, itt nem tapasztaltam ilyesmit. Lajkó Félix és partnere, Brasnyó Antal olyasfajta átszellemült beleéléssel adták elő szerzeményeiket, amely teljes mértékben magával ragadott. Nem tudok szebb és őszintébb gondolatokat találni ennek magyarázatára, mint Glenn Gould szavait:

„[…] kétféle előadóművész létezik: az egyik, aki igyekszik kiaknázni a hangszere lehetőségeit, a másik, aki nem. Az első kategóriába sorolhatók – ha hihetünk annak, amit a történelemkönyvek mondanak erről – az olyan legendás figurák, mint Liszt és Paganini, valamint jó néhány újabb kori, állítólag démoni hatású virtuóz. Ezek a muzsikusok elsősorban arra törekszenek, hogy éreztessék a hallgatóval a kapcsolatot önmaguk és a hangszer között; úgy intézik, hogy ez a kapcsolat álljon a figyelmük középpontjában. Ezzel szemben a második kategóriában olyan muzsikusokat találunk, akik igyekeznek rövidre zárni az előadás mechanizmusának kérdését, és megteremteni annak az illúzióját, hogy közvetlen kapcsolat van egy adott kotta és őközöttük, miáltal azt az érzést segítenek kelteni a hallgatóban, hogy nem annyira a tolmácsolásnak, hanem magának a zenének a részesei. […] Ha azt mondom, hogy ez a fajta előadó lényegében »illúziót« ébreszt, ez annyit jelent, hogy természetesen egyetlen művész sem tud teljesen elvonatkoztatni hangszere mechanikai körülményeitől; ami azonban igenis lehetséges: olyan tökéletes kapcsolatba kerülni a hangszerrel, hogy maga a technikai folyamat, mivel a zenei struktúra kizárólagos szolgálatába van állítva, már nem érzékelhető. Ettől kezdve pedig az előadó – és egyébként a hallgató is – képes teljesen megszabadulni a hangszeres virtuozitás vagy exhibicionizmus felszínes céljaitól, s ehelyett a figyelmét a zenében lakozó spirituális tulajdonságokra irányítani.”

lajko_felis_es_brasnyo_antal_rnd32.gif

A koncert végeztével nem tudtam megállni azt, hogy megköszönjem a kulisszák mögött ezt a varázslatos érzést a két művésznek. A művelődési ház egy hátsó kis termében ültek, s a művház vezetője által kínált – méltán híres – városkörnyéki pálinkát kísérték borral. Párommal illedelmesen vártunk a sorunkra egy közös kép és némi csevej erejéig, s közben hallgattam a bent lévő diskurzust. Már a koncert elején is gyanús volt a szűkszavúságuk, ami most is csak néhány tőmondat elmormolásáig oldódott. Nem tudom, hogy az a barátságtalan hangulat, ami hátul fogadott bennünket, vajon annak a – rajtunk kívül bent tartózkodó – különösen ostoba nő agyrohasztó kérdéseinek volt-e köszönhető, amivel folyamatosan bombázta a két szerencsétlen zenészt, mindenesetre már-már kezdtük magunkat lassan kellemetlenül érezni. Az acerebrális nőszemély aztán rákérdezett Félix viseletére is, aki teljesen őszintén elmondta, hogy ennek a borzalmas cipőnek a legkényelmesebb a talpa; a kényelem pedig nagy úr, mert holnap már Bordeaux-ban koncerteznek… Ezek után nem mertem azzal előhozakodni, hogy mekkora élményben is volt részem általuk, ill. olyan badar kérésekkel, minthogy mit jelent számukra a zene. Rájöttem, hogy a szó legkevésbé sem pejoratív értelmében vett két, végtelenül egyszerű emberrel van dolgom, akik „csak” zenélnek – valami boszorkányosan jól! –, de elképzelhető, hogy közben fel sem fogják azt, hogy ezzel mit váltanak ki az erre fogékony emberekből??? Partnerétől megkérdezve, hogy hogyan is ismerkedtek meg egymással, ennyi volt a válasz: „Há’, illyen népzenei táborokba’ – vagy mifene…” Zenei géniuszok, mindenféle felvett sztárallűrök nélkül, ugyanakkor aki ilyen módon tud zenélni, az nyilvánvalóan zseni. Nem a szavak emberei, annyi szent. Lajkó félárbocra engedett szemei, és az, hogy nem volt hajlandó szemkontaktust felvenni, valamint feltűnően lassú beszéde még egy ideig arra is engedett következtetni, hogy valamiféle szedatív szer hatása alatt áll, aztán hazaérkezvén megnéztem a YouTube-on a – Fábry Sándor által – Vele készített interjút. Ez igazolta azt a „félelmemet”, hogy Ő valóban ilyen… Érdemes megnézni, amint ül a kanapén, görcsösen markolva hangszerét, s zavarában halkan futamokat penget a húrokon, miközben elmeséli, hogy akadémiai képzettsége nincs (ugyanis a zeneiskolából, ahova járt, eltanácsolták); hogy csak a zenének és családjának él, és csak a hegedülésről tud gondolkodni.

lajko_hegedul_rnd32.jpg

Ahogy Ő mondja, legértőbb közönségére Olaszországban lelt:

„Határba – vagy hogy’ mondják ezt – Dél-Olaszországban; fogalmam sincsen: kővel vannak körbevéve aaaz ilyen legelők…, különböző darab fődek. S ahogyan ott gyakorolok, egyszer csak azt veszem észre, hogy egy tehén jön felém, s nagyon megijedtem – tehát ezek az ilyen nagyszarvú tehenek. S akkor nem mertem abbahagyni a zenélést. A végére meg így teljesen körbevettek, és kiderült, hogy teljesen jó közönség; ők ott közben eszegettek. S ahogy így jöttem el, úgy még mindig bennem volt ez a félsz, hogy mi van akkor, hogyha most – mittomén – valamelyik így megvadul… Vagy az összes… Akkor megpróbáltam úgy levinni a zenét, hogy most ne sértődjenek meg, hogyha el fogok menni. Sikerült… Szépen, lassú mozdulatokkal összepakoltam, s jöttem el. Egy ponton visszanéztem, és egyik sem evett, hanem mindegyik nézett engemet, ahogy battyogok el. S lehet, hogy én már csak azt gondoltam bele, de hogy ilyen… sajnálták. Én is sajnáltam. Azóta nem találkoztam velük.”

Ebben az interjúban még azt mondta, hogy nem járt Amerikában. Azóta ez is megtörtént, s New Yorkban azzal keltett felháborodást, hogy nem játszott ráadást a közönségnek. Egyszerűen nem érezte szükségét. A New yorki sznob közönség adott esetben semmivel sem érti és érzi jobban a zene varázsát, mint – ahogy Ő mondta – egy ötvenfős társaság egy útszéli szerbiai kocsmában.

A koncerten játszott számok zömét Lajkó Félix legújabb lemezének (ahogy Ő fogalmazott: a kékszínű), A bokorból címet viselő hanganyaga adta. A lemez teljes egésze a palicsi erdőben lett felvéve; s elrepít bennünket végre egy olyan világba, amely külsőségeiben ugyan egyszerű, belsejében viszont varázslatos, s nem fordítva…

Szólj hozzá!

Címkék: Nagykanizsa Lajkó Félix Brasnyó Antal Glenn Gould Confabula

A bejegyzés trackback címe:

https://rndentist.blog.hu/api/trackback/id/tr617191233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása