Valamivel több, mint egy hete írtam meg Nagykanizsáról a fővárosba vezető kalandos buszutam történetét, amely cikk dimenziókapukat ugyan nem nyitott meg, mindenesetre sok-sok embert sarkallt arra, hogy - akárcsak én tettem - ilyen vagy olyan véleményének hangot adjon egy nyilvánvalóan sokakat érintő problémakör, a hazai tömegközlekedés kapcsán. Magam is meglepődtem azonban, hogy mindez milyen méreteket ölt(ött), miután a blogbejegyzés megkezdte - magánál az utazásnál is sokkal kalandosabb - útját a világhálón.
A Zala Volán Zrt. hivatalos e-mail címére elküldött levél kezdetben süket fülekre talált; nem így a cég Facebook-oldalának üzenőfalára kibiggyesztett verzió, amely nemcsak hogy válasz nélkül nem maradt, de azzal a lendülettel rögvest egy peres eljárással való fenyegetés célpontjában is találtam magam:
Mindeközben a blogon, illetve annak Facebook-oldalán is rohamosan kezdett nőni a bejegyzés olvasottsága. Bátorkodom azt feltételezni, miszerint ebben talán az is szerepet játszhat, hogy egy valós, mások által is tapasztalt problémát feszegetek - nem ritkán élve a keserédes humor és cinizmus eszköztárával. Utóbbival a nagyobb többség azonosulni tudott, de akadtak olyanok is, akik - legtöbbször erőtlen és álszent érvekre hivatkozva - kifogásolták a stílust.
Változatlanul vallom, hogy a „szokványos”, küszöb alatt becsúszós, „haddlegyeklégyaféceszeden” hangvételű panasztétellel csak tovább növeltem volna a virtuális súlyát a Zala Volán elektronikus postaládájának, amely roskadásig tele van már ilyen levelekkel. Tessék:
Ez a panasz július 6-án érkezett a Zala Volán Facebook-oldalának üzenőfalára. Végigolvasva azon gondolkoztam, hogy nekem aztán egy szavam sem lehet a szolgáltatás színvonalára vagy bármire, a fentebb vázolt kálvária tükrében. És odasüss, hát nem pont a nekem írt üzenetük másnap reggelén sikerült válaszra méltatni ezt a szerencsétlen? Noha ekkor már július 24-én írtuk, így pusztán 18 napot kellett arra várnia, hogy ezt megtegyék. De csendben elárulok egy titkot: Pszt, de a büdös életben nem méltatták volna semmire a csórikámat, ha nincs részemről ez a kis ventillátorba rottyantás. Közben egyre többen és többen írtak ismeretlenek, legnagyobbrészt támogató és helyeslő üzenetek érkeztek, jó néhányan a saját - nem ritkán vérlázító - volános sztorijukat is megosztották velem.
Lássuk, mire volt elegendő ez a 168 óra a Zala Volán Zrt. részéről! Egy hét leforgása után sikerült hivatalos választ írniuk (amennyiben a Facebook-oldaluk üzenőfalát nem tekintjük hivatalos kommunikációs csatornának) az én hivatalos megkeresésemre. Legnagyobb meglepetésemre ennek a levélnek a hangvétele egészen más volt: az okozott kellemetlenségekért elnézést kértek, valamint tájékoztattak arról is, hogy: „blog-bejegyzését a letenyemedia.hu is közzétette, melynek szerkesztője kérte társaságunkat, hogy tájékoztassuk álláspontunkról. A szerkesztőségnek írt levelünkben megírtuk, hogy a választ csak az Ön jóváhagyását követően kívánjuk megküldeni, ezért kérjük nyilatkozzon annak közzétételével kapcsolatban.” - Nem tudom, mennyire jött át elsőre az a paradoxon, hogy valaminek a jóváhagyására kérnek úgy, hogy annak tartalmáról én semmit sem tudok… Mivel ezen logikai bökkenőre másodszori rákérdezésre sem kaptam magyarázatot, jobbnak láttam magát az említett (a közösségi hálón egyébként 15 ezres rajongói tábort magáénak tudó) Letenye Média portál felelős szerkesztőjét megkérdeznem ez ügyben. Tettem ezt már „csak” azért is, mert korántsem tudtam azonosulni azzal a fajta megoldással, hogy a cikk tartalmát egy az egyben átemeli, majd egy ilyen címmel látja el:
A címmódosítást nem igazán értem. Mármint értem, hiszen én magam is (fő)szerkesztettem egyetemi hallgatói lapot majd’ öt éven keresztül, és tudom, mit jelent egy „ütős” cím, amelyre felfigyelnek (~rákattintanak) az olvasók. Meg kell valljam azonban, hogy az „alázás” kifejezést nem kicsit tartom inadekvátnak fentebb szerepeltetett címben. Az én olvasatomban, ha valaki aláz valakit, akkor „megszégyenítő helyzetbe juttat; becsmérelve kisebbíti, gyalázza az illető értékét, jó tulajdonságát.” A leghatározottabban állítom, hogy a panaszlevélnek ilyen tartalma nincs - ezt szerencsére több olvasó is megerősítette kommentjeiben a cikk alatt, amely azóta egyébként rejtélyes körülmények között lekerült a Letenye Média portál oldaláról. Az oldal felelős szerkesztője (miután tehát törölte a cikket) megkeresésemre az alábbi válasszal élt: „Az üggyel kapcsolatban nincs véleményem.” Volt-nincs! Elvitte a cica…
Ugyanígy eltűnt azóta a Zala Volán Zrt. Facebook-oldaláról az az üzenet, amelyben a „jó hírnév megsértése” miatt fontolgatnának jogi lépéseket a cikk írója ellen. Kicsit megnyugodtam, igazolást nyert ugyanis az a fajta Besenyő Pista bácsi-féle józan paraszti elgondolásom, miszerint hogyha valami nem is vót, akko’ meg hogyan lehet azt megsérteni…? Noooormális, Margit?
Összegzésképp’ a korrektség megkívánja tőlem, hogy leírjam, azóta megkaptam a Zala Volán Zrt. főigazgatója által jóváhagyott válaszüzenetet is, amely tudományos igényű, a részletekbe menő kivizsgálást vizionál, s amelynek eredményeképpen immár helyére kerültek a dolgok: megmagyarázták mind a késve indulás, mid a csomagtér ki nem nyitás, mind pedig a késve érkezés okát. Köszönöm! Hozzátéve: „Levele egyéb megjegyzéseire, azok tartalma, illetve szándékoltan provokatív stílusa miatt nem kívánunk reagálni.” Hát, így…
Nagyon csak úgy fest, hogy itthon a szólásszabadságnak egy furcsa hibrid formáját éljük. Vannak olyan emberek, akik ha kapnak egy papír zsebkendőnyi hatalmat, az első dolguk az lesz, hogy visszaéljenek vele. Valamiért nekem úgy tűnik, mintha a Zala Volán a jó öreg „legjobb védekezés a támadás” fedőnevű akció keretében agresszorként lépett az első körben. Egészen addig, amíg nem szembesültek azzal, hogy a cikk pestisszerű terjedése immár több embert is involvál - mintha esetleg a problémakör tényleg többeket is érintene? Az írás relevanciájáról egyébként csak annyit, hogy a Facebook olvasottsága átlépte a 26.000-et és majd’ 1.600-an kedvelték, míg a blogoldalon való kattintások száma meghaladta a 20.000-et. Lassan egy Nagykanizsányi ember…
És mi mást is csinálhatna ilyenkor egy szolgáltató? Próbálja visszalapátolni a féceszt a tehénbe. De hát ismeri mindenki a Szeplősök Klubját, igaz? Ha valaki belerondít abba a ventilátorba…
