Vizuális észlelésünk határai – vizsgálódjunk akár a makró-, akár a mikrovilágban – felfoghatatlan mértékben kiszélesedtek az elmúlt évszázadok során. Vajon mit érzett Isaac Newton, amikor először nézett távcsövébe, hogy a fényévekre lévő égitestek mozgását és távoli csillagrendszereket kutassa? És vajon mire gondolhatott Anton van Leeuwenhoek, németalföldi posztókereskedő, amikor először pillantott bele a saját készítésű összetett nagyítójába (amellyel állítólag 270x-es nagyítást is sikerült elérnie!) és először tárultak szeme elé egy addig láthatatlan miniatűr világ részletei? Leeuwenhoek 1695-es kiadású könyve (Arcana Naturae) óta éppen 320 esztendő telt el, mára pedig a mikroszkopizálás polgárjogot nyert a fogorvoslásban is.
2015. május 21-én ebben a témában szervezett a hazai szakma számára egy abszolút hiánypótló rendezvényt az Endobolt.hu, a Dentsply Mailleferrel karöltve. A kurzus – amelynek a XIII. kerületi NH Hotel adott otthont – kétrészes elméleti előadásból, majd pedig egy hands-on részből állt. Az előadó személyében Prof. John. J. Stropko-t, az USA-ban élő, magyar származású endodontust tisztelhettük, aki több mint 25 éve foglalkozik operációs mikroszkóppal asszociált gyökérkezeléssel és periapikális mikrosebészettel. A róla elnevezett ún. „S-technika” lényegében egy jól bevált, nyolc amolyan axiómát felsorakoztató endodonciai protokollt mutat be, amelynek egyik sarokköve a szintén általa kifejlesztett Stropko-irrigátor, aminek segítségével az effektív átöblítésen kívül a megfelelő vizuális kontroll is biztosítható.
Stropko professzor amellett, hogy rendkívül nagy nemzetközi szaktekintély, teljesen emberközeli, közvetlen személyiség; egy valódi amerikai konzervatív joviális úr, aki a periapikális mikrosebészetben való unikális jártasságán túl abszolút hiteles volt életvitelbeli bölcs tanácsai kapcsán is. Azt gondolhatnánk, hogy egy mikroszkópos kurzuson leggyakrabban elhangzó szó a magnification – vagyis a nagyítás – volt; ezzel szemben Stropko profnál a csapatmunka, a kiszámíthatóság és az idő kifejezések szerepeltek az első helyen. Az ergonómia kapcsán a kezelési procedúrát egy repülőgépúthoz hasonlítja, amely során kényelmi szempontokból mind a páciensnek, mind pedig az őt kezelő orvosnak, mikroszkópos- és másodasszisztensnek is az első osztályon kell helyet foglalniuk, és team-ként együttműködniük. Nagy hangsúlyt fektetett az időfaktorra, és mindenkit óva intett a kapkodástól – elmondása szerint abból még soha semmi jó nem sült ki –, és tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy az operációs mikroszkóp elsődleges funkciója az volna, hogy meggyorsítsa a munkánkat. A lényeget tehát nem a kezelés idejében, sokkal inkább annak kiszámíthatóságában fogalmazta meg, hiszen ezen instrumentum segítségével olyan részletek válnak láthatóvá, amelyekről addig legfeljebb csak sejtettük, hogy ott vannak.
A plénumi előadások után a szerencsés résztvevők Stropko professzor társaságában, dr. Gombos Ádám segédletével egy gyakorlati hands-on kurzus során élőben is kipróbálhatták a délelőtt során hallottakat: egy műanyag endo-blokkon végezhettek gépi csatornatágítást ProTaper Next fájlokkal, majd az Obtura rendszer segítségével betömhették az előkészített, modellezett csatornát.
A szervezők által igényesen kivitelezett és valóban hiánypótló rendezvényen a szakma krémje képviseltette magát, és a hasznos ismeretek meghallgatásán túl interaktív kommunikáció indult meg a jelenlévő endodotusok között, akik vélhetőleg alig várják már a hasonló folytatást!
És miközben Leeuwenhoek összetett nagyítójának segítségével egy új világot vett górcső alá, vajon gondolta-e, hogy három évszázad múlva mi is valami hasonlót fogunk tenni: operációs mikroszkóppal gyökércsatorna bemenetek után kutatva; scanning elektronmikroszkóppal a smear-layert vizslatva? Nos, aligha. Mindenesetre az odontoblastok és a távoli csillagrendszerek között valahol félúton talán ott vagyunk mi magunk is…
Köszönet a szervezésért Gyarmati Mátyásnak és Jámbor Beátának!
